Békési cseretanár a michigani katedrán

— Tavaly pályáztam meg egy egyéves ösztöndíjat a Fulbright Tanárcsere Program keretében az Egyesült Államokba. Három körből álló kiválasztási folyamaton kellett megfelelni, melynek során a 20 jelentkezőből kijelölik azt a két embert, akik egy évre „iskolát cserélnek” egy-egy amerikai tanárral — mesélt a tengerentúli kaland kezdeteiről lapunknak Lipták György.

Hozzátette, nyelvi teszt, iskolalátogatás és személyes interjú után egy budapesti tanárnő mellett rá esett a döntéshozók voksa, hogy a Michigan állambeli Stevensville város Lakeshore Állami Középiskolájában tanítson világirodalmat és kilencedikes irodalmat Alaina Kinney tanárnő helyett, aki jelenleg a békési Szegedi Kis István Református Általános Iskola és Gimnáziumban oktat. A pályázatban lehetőség volt arra, hogy a családtagok is elkísérjék a jelentkezőt, így felesége, Éva szintén vele tartott.

— Július végén érkeztünk meg az USA-ba és először Washington D. C.-ben vettünk részt egy orientációs héten. Itt találkoztunk a cserepartnerünkkel, ismertük meg a Fulbright helyi munkatársait, illetve a többi cseretanárt, akik Indiából, Mexikóból és Csehországból érkeztek. Az előadások mellett városnézésen is részt vettünk, így megnézhettük a Fehér Házat, a Kapitóliumot és az Abraham Lincoln emlékművet. Ami az utazásokat illeti, a téli szünetben elmentünk a nyugati partra, ahol megcsodálhattuk San Franciscót, Los Angelest, San Diegót és Las Vegast.

A legemlékezetesebb élmény a San Diego-i magyarokkal való találkozás volt, akik nagy örömmel üdvözöltek bennünket, mi pedig örültünk, hogy magyar szót hallhatunk Kaliforniában — mesélt élményeiről a békési tanár, aki azt is elmondta, a magyarok többségében él egy sztereotípia, miszerint az amerikaiak nagy része tudatlan és nemtörődöm.

— Ez egyáltalán nem igaz, a legtöbb amerikai, akivel találkoztunk, kedves és vendégszerető. Persze, itt is vannak buta emberek, de többségében rendkívül barátságosak és alapvetően jóindulatúak.

Az iskolarendszerben ugyanakkor lényeges különbségek fedezhetőek fel a honi állapotokhoz képest. A legnagyobb eltérés, hogy a diákoknak minden nap ugyanolyan órájuk van. Az év elején megkapják az órarendjüket, ami például egy adott diák esetében a következő: irodalom, világtörténelem, tánc, spanyol, geometria, biológia. A tanulónak a hét minden napján ugyanezek az órái vannak, és az órarendje csak félévkor változik.

A másik különbség, hogy az amerikai iskolákban nincsenek osztályok. Az egy évfolyamra járó diákok a tanórákon más-más beosztás szerint vesznek részt, nem alakul ki olyan csoport, amely az egész napot együtt tölti. Minden tanárnak saját tanterme van és a diákok vándorolnak egyik teremből a másikba, attól függően, hogy milyen órájuk van. Az órák 55 percesek, a szünetek 5 percesek és a 4. órában van egy 30 perces ebédszünet, a tanárok és a diákok részére egyaránt.

Lipták György elmondta, az iskolába több mint 1100 tanuló jár, ebből körülbelül 250 kilencedik évfolyamos. Osztályfőnökök nincsenek, viszont minden nap a második óra után van egy úgynevezett szeminárium, ami hasonlít egy osztályfőnöki órára. Ilyenkor a diákok egy kijelölt tanár termébe mennek, ahol házi feladatot csinálnak, a tanár ellenőrzi a jegyeiket és esetleg elküldi őket korrepetálásra.

— Ilyenkor vannak még különböző előadások is, például a hozzám beosztott 20 végzőssel részt vettünk egy alapvető pénzügyi ismeretekről szóló tájékoztatón, amit a helyi bankfiók vezetője tartott, illetve volt egy előadás a részeg vezetésről, ahol egy olyan apuka beszélt, aki néhány évvel ezelőtt veszítette el lányát egy balesetben.

Az iskolára jellemző a „helyi szellem” fontosságának kihangsúlyozása. Az őszi időszakban, amikor az iskola focicsapata, a Lakeshore-i Lándzsások játszottak, a legtöbb szülő és diák elment a meccsekre képviselni az intézményt. A fontos mérkőzések előtt, mint például a szomszéd Saint Joseph rivális középiskola ellen játszott találkozó, az iskolában mindenki a suli színét, a pirosat viselheti tanítási órákon, ezzel is támogatva a csapatot.

Viselkedésüket tekintve a diákok nem sokban különböznek a magyar társaiktól. Hasonlóan öltözködnek, hasonló zenéket szeretnek, ugyanúgy nem szeretik a házi feladatot és néha nehéz gondolkodásra bírni őket. Az iskolarendszer viszont támogatja a kreativitást, ezért gyakran kapnak projektfeladatokat, mint például versírás, egy poszter elkészítése a Rómeó és Júliához, vagy minden héten elemezniük kell egy újságcikket és írniuk kell egy fogalmazást.

Az írás és olvasás különösen nagy hangsúllyal szerepel az új tantervekben, éppen ezért hetente egyszer a diákok a szemináriumon az általuk választott könyvet, magazint, újságot olvassák. Ilyenkor a tanár sem javíthat dolgozatot, vagy készülhet az órára, hanem ő is olvas a diákokkal együtt.

Lipták György elmondta, sajnálatos módon ez az utolsó éve a tanárcsere programnak, mert az amerikai kormány nem tudja tovább finanszírozni annak ellenére, hogy ez a kezdeményezés bevallottan nagy hatást gyakorol mind a tanárok, mind a diákok szemléletére.

— Az én diákjaim is nagyon sokat tanultak Magyarországról és egyre többen szeretnék meglátogatni a hazámat később, hogy személyesen is megtapasztalják azt, amiről most csak egy külföldi tanártól hallanak.