horgászat

2019.02.19. 06:53

Harapnak a pontyok a dévaványai pecás kagylós, hallisztes bojlijára

Évekig versenyzett miközben kifejlesztette saját készítésű bojlireceptjét a dévaványai Jevuczó Péter. A természetkedvelő horgász vigyáz arra, hogy kizárólag környezetbarát anyagok kerüljenek az általa megalkotott csaliba, amellyel egyik versenyén mintegy 150 kilogrammnyi ponttyal vert rá az élmezőny második helyezettjére.

Balázs Anett

Jevuczó Péter alig hároméves lehetett, mikor nagybátyja egy nap elvitte pecázni. A természet közelsége és a horgászat élménye az első perctől rabul ejtették a gyermeket, aki azóta felnőtt, de a horgászat iránti szenvedélye megmaradt. Olyannyira, hogy a hobbipecázásból versenyzés lett, mégpedig a bojlis pontyhorgászat, melynek alap célkitűzése, hogy a lehető legnagyobb halakat, főként pontyokat, csábítsa horogra, melyeket kifogás után visszaengednek.

Fotó: Ambruzs-Szabó József

Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen a horgász tavalyi hat versenyéből három aranyat és egy ezüstöt is szerzett. Ezek egyike pedig egy nemzetközi megmérettetés volt, ahol 96 óra alatt közel 330 kilogramm pontyot fogott ki a Dunából, amellyel az addigi rekordot is megdöntötte.

– A fejemben mindig is megvoltak azok az adalékok, amelyek alapján úgy gondoltam, hogy összeállítom a saját receptúrámat. De folyamatosan akadályokba ütköztem. Előfordult, hogy nem lett jó a tészta állaga. Ha nem szárítottam ki alaposan, akkor elkezdett penészedni, vagy éppen amikor túlságosan kiszárítottam, akkor elkezdett repedezni – árulta el a horgász.

De Jevuczó Péter nem adta fel. Folyamatosan változtatott az arányokon. Aztán egy nap a bekavart többkilónyi tészta megint csak nem a kellő eredményeket hozta. Amikor ezt az etetőanyagot ledarálta, hogy a következő keverésnél felhasználja, rájött, hogy a jó recepthez több fázison át kell feldolgozni az alapanyagokat. Az így elkészült csalival kelt útra a megyében először meghirdetett bojlis versenyre még 2014-ben, mondhatni az esélytelenek nyugalmával.

Az összetevőket Új-Zélandról, Japánból, Dániából Hollandiából szerzi be /Fotó: Ambruzs-Szabó József/

– Azt gondoltam, az én kis csalimnak a világmárkájú, profi bojlikkal szemben nem sok esélye van, de úgy éreztem, egy próbát megér éppen azért, hogy felmérjem, hogyan is állok a kísérletezéssel – idézte fel Jevuczó Péter. A megérzés bejött, ugyanis azon a versenyen társával mintegy 311 kilogramm halat fogtak ki összesen a két forduló alatt, ezzel 150 kilogrammnyi előnyt szerezve, a dobogó legfelső fokára állhattak fel.

Ekkor tudatosult benne, hogy a bojli készítésével jó úton halad. A folyamatos továbbfejlesztések után a tavalyi évben gondolt egy nagyot, és az addigi szponzorával megegyezve, attól megvásárolta a bojliüzemet, ahol a licencre gyártott csalik mellett a saját készítésű bojlikat is kedve szerint kínálhatja.

A „pontyikrek” a Hármas-Körösből kerültek Jevuczó Péter kezei közé, majd vissza a folyóba /Beküldött fotó/

A Jevuczó Péter által készített bojli többek között hallisztből, különböző tengeri élőlényekből, mint például rákból, kagylóból és ezek kivonataiból, valamint polip- és tintahallisztből áll. Az összetevőket nagyon messziről, egyebek mellett Új-Zélandról, Japánból, Dániából vagy éppen Hollandiából szerzi be. A horgász azt mondja, a két kezén meg tudná számolni, hogy az országban hányan készítenek olyan bojlit, amely valódi, természetes alkotóelemekből áll, ami több szempontból is fontos lehet. Egyfelől a műanyag összetevőket tartalmazó bojli, amit a hal nem fogyaszt el, sok esetben ott marad a víz alján az iszapban, szennyezve a környezetet. Ha pedig egy ponty netán elfogyasztja a bojlit, mivel emészthetetlen anyagokat is tartalmaz, a hal bélrendszerében is komoly károkat okozhat.

Pontybölcsőbe teszik a kifogott kopoltyúsokat

Jevuczó Péter elmondta, legkedveltebb megyei horgászhelyeik közé tartoznak a Kákafoki-holtág és a Hármas-Körös vizei, ahová két fiát is mindig szívesen viszi pecázni. Hangsúlyozta, a kifogott halakat nem elég, hogy visszahelyezik a vízbe, az addig használt eszközökkel is azon vannak, hogy a hal, a lehető legkevesebb sérüléssel kerüljön vissza természetes életterébe. Ilyen például a pontybölcső, amelybe kifogás után teszik a halat, így az állat nem a földön vergődik.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!