Becsvágy

A „nagy játékos kis csapatban” kapcsolat többrétű voltát példák sora igazolja.

A „levezetés” rendre akkor adja magát, ha életkorából adódóan a sportoló már nem felel meg a magasabb szintű elvárásoknak, viszont a versenyszellem, a sport iránti elkötelezettség még hajtja, s érez magában annyit, hogy igény esetén tudjon segíteni.

A „rá van pénzünk” kategória sem ritka, akadnak vezetők, akik mélyebben is a zsebükbe nyúlnak, csak a húzónév őket erősítse. Az sem baj, ha a többiek kevésbé képzettek, ők úgyis szerényebb javadalmazásért hajtanak. A „haverok” címszó azért némileg már biccen, mert ehhez a kitételhez legalább két olyan cimbi szükséges, akikhez a múltból eredően erős baráti szálak fűződnek. A „szerencse” faktora a fehér holló meglétével azonos gyakoriságot képvisel. Ebben az esetben az élet kényszerpálya elé állítja a sportolót, leginkább családi ok miatt el kell szakadni a megszokott nívótól. Persze az sem kizárt, hogy a nagy játékos korábban már keresett annyi pénzt, hogy megengedheti magának a csúcsgázsitól messze elmaradó banki átutalásokat. Játszik, mert megbecsülik, mert szeretik, mert jó közösséghez tartozik, mert élvezi a sportolást, és mert ez az élete.

Negyven év fölött élvonalbeli csapatban szerepelni elgondolkodtató.

Mi áll a háttérben, különösen, ha a mezőny az utóbbi évek, sőt évtizedek egyik legerősebbjének számít? Ez még akkor is igaz, ha kapusról van szó, akiknél ugyebár a kor más súllyal esik a latba. Továbbá az is elgondolkodtató, ha a kis csapat úgy zárja a naptári évet, hogy előtte a tabellán csak olyan gárdák szerepelnek, melyeket nemzetközi szinten is jegyeznek, nem beszélve az anyagi háttér közötti különbségekről, a játékosállományról, a múltbeli eredményekről és a többi.

Amikor a nagy játékos másfél évvel ezelőtt igent mondott a kis csapatnak, nem rejtette véka alá, hogy eddig csak bajnoki címekért, trófeákért küzdő klubokban játszott, s tette mindezt hat országban. Mindeközben hazájában 260 mérkőzésen védte a válogatott kapuját.

Most pedig itt a 2017-es év vége úgy, hogy az egri kézilabdázók jövőre már a DVTK égisze alatt vágnak neki a 2018/19-es idénynek, és hogy az utóbbi hónapokban csarnokfelújítás miatt nem tudtak a megszokott módon készülni. Ettől függetlenül vagy ennek dacára, ötödik helyen állnak az NB I-ben. Hogy ebből mekkora részt vállalt a 42 éves hálóőr, a szlovák Richard Stochl?

„Csupán” annyit, hogy barátaival naggyá tette a kis csapatot.