2022.06.11. 08:00
A múltat tükrözik a régészeti emlékek
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészei mindig aktívak voltak – sok évtizedes munkájuk eredménye megtekinthető az intézményben. A számtalan régészeti megfigyelés, próbafeltárás és muzeológiai feladat mellett három kiemelt ásatást is elvégeztek.
Nézzük, honnan származnak azok az érdekességek, amelyekkel feldolgozásuk után lehet majd találkozni a Munkácsy Mihály Múzeumban! A múzeum régészei Gyulán a helikoptergyár felépítését megelőzően folytattak feltárásokat, amelyek során egy hun kori szarmata település gödrei és árkai, illetve három, hasonló korú temetkezési hely is előkerült.
Üveggyöngyöket és fibulákat találtak
– Szerencsére a korabeli sírrablók nem fosztották ki az eltemetetteket, így már antropológiai vizsgálat nélkül is nagy biztonsággal meg lehetett határozni az elhunytak nemét. Két sírban nők feküdtek, amint erről a sírokban talált edény, karneolból, borostyánból és üvegből készített gyöngyök, illetve fibulák, vagyis ruhakapcsoló dísztűk árulkodtak. A mára már elporladt ruhákra felvarrott gyöngyök elhelyezkedéséből az is világossá vált, hogy díszített szárú nadrágot húztak rájuk a temetés előtt. A hasonló korú településről származó leletanyag túlnyomó többsége összetört edény, amelyek egy része bizonyosan helyi termék volt. A többi portékát és az ékszereket valószínűleg távolabbi piacokról szerezték be – osztotta meg velünk a tudnivalókat Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatóhelyettese.
Hozzátette, az Árpád-kori és a középkori településrészlet tipikus faluszéli jelenségeket mutatott: karámok, árkok és gödrök kerültek elő ezekből az időszakokból. Az egyik középkori gödörből egy ép kengyel került elő, de egyelőre nem tudni, miért nem volt többé szüksége rá egykori tulajdonosának.
Gazdag, több korszakú lelőhely
Békéscsabán agyagkitermelés miatt végeztek feltárásokat. Ezen a helyszínen már lassan évtizedek óta, kisebb-nagyobb szünetekkel zajlanak ásatások. Egy igen gazdag, több korszakú lelőhelyről van szó, ahonnan az elmúlt időszakban számtalan érdekesség is előkerült.
– Ezen a területen olyan szarmata sírokat sikerült megfigyelnünk, amelyeket árkok vettek körbe, és az elhunytakat valamilyen kamrában temették el, sőt olykor egy-egy rönkből készített koporsó maradványait is sikerült megfigyelnünk. A sírrablók itt is megjelentek, azonban a régészek szerencséjére nem vittek el mindent: egy aranyból készült csüngő az egyik kislány sírjában maradt – mesélte a múzeum igazgatóhelyettese.
Az 5-6. századra keltezhető gepida sírok egyik jellemző lelete az agancsból készített, sűrűn fogazott fésű. Úgy tűnik, a régészeknek sikerült rábukkanniuk az egyik, fésűkészítéssel foglakozó mesterember sírhelyére is, ugyanis rengeteg agancsot, illetve agancsdarabot találtak az egyik sírban.
– Érdekes módon a gepida település inkább tanyás jellegű volt, míg az azt megelőző szarmata telep inkább falusias jelleget öltött. Az avarok kései időszakára (8–9. század) tehető települése hasonlóan falusias volt, házakkal, karámokkal és gödrökkel. Az Árpád-korból viszont egy olyan fabéléses kút maradványai is előkerültek, amelynek faanyaga részben megmaradt. Jól láthatóak a deszkák megmunkálásának nyomai, ezért terveink közt szerepel elvégezni bizonyos dendrokronológiai vizsgálatokat, hogy pontosabban tudjuk keltezni a kutat, illetve a települést – részletezte Bácsmegi Gábor.
A világháború is nyomot hagyott
A régészeti korszakok mellett a második világháború helyi eseményei is nyomot hagytak a tájon. Az ásatási területen az egyik, előzetesen sírnak gondolt foltról kiderült, hogy egy lövészgödör, amelynek az aljában kilőtt lőszerek hüvelyeit találták meg beletaposva a múzeum szakemberei.
– Úgy tűnik, hogy egy szovjet lövészgödörről van szó, ugyanis Moszin–Nagant ismétlőpuskából lőhettek ebben a gödörben. A farkasfogalakban elhelyezkedő lövészárokrendszerben a német–magyar oldal katonái foglaltak állást, de heveny aknavetőtűz érhette őket, s talán ki is vetette őket az állásaikból. Ezt a felszínen talált, több tucatnyi kilőtt, szovjet aknastabilizátor támasztja alá – avatott be minket az igazgatóhelyettes.
Mezőhegyesen egy öntözőrendszer kiépítése kapcsán végeztek ásatásokat, és 19 régészeti lelőhelybe nyertek betekintést. Ezen a területen nem egybefüggő, nagyobb felületen dolgoztak, hanem hosszú, körülbelül két méter széles árkokban, így nagyobb összefüggések megállapítására nem nyílt lehetőség.
– Viszont egy igazi időutazást tehettünk, hiszen Kr. e. 5400-5200-tól (középső újkőkor) egészen a középkorig szinte minden korszakból találtunk leleteket, amelyek restaurálása hamarosan megkezdődik. Így is kiemelendő a középkori Mezőhegyesen talált pince, amely ritka leletnek számít vidékünkön, illetve egy egészben előkerült középkori fazék – árulta el a szakember.
A Munkácsy Mihály Múzeum épületét 1914-ben avatták fel. Régészeti, azaz honfoglalás kori, szkíta, kelta, szarmata, avar kori, bronzkori leletek az 1920-as évektől folyamatosan kerültek a békéscsabai közgyűjteménybe.
