Percenként kellett döntést hoznia

– Mi indította el a játékvezetés felé? Milyen volt a sporthoz való viszonya?

– Főállásban építészként dolgozom a békéscsabai városházán, de sportújságíróként is tevékenykedem már jó ideje, végigjártam a helyi médiumokat. Nehezen döntöttem el, hogy mi lesz az irányadó, mert a mai napig nagyon szeretem a sportújságírást. Sokan furcsállják is, hogy megjelenek a kommentátorállásban, másnap pedig az építészirodában találkoznak velem, de olyan ember vagyok, akinek az érdeklődési köre nagyon tág. Nem tudnám úgy élni az életemet, hogy csak az építészettel vagy csak a játékvezetéssel kellene foglalkoznom. Kézilabdában soha nem voltam igazolt játékos, ezért nagy dolog, hogy a játékvezetésben ilyen magas szintre jutottam. A volt játékvezetőtársam, Unyatinszki Tamás a századik NB I.-es mérkőzésünk után azt mondta, nem gondolta volna, hogy eddig fogunk együtt jutni e pályán, ami jólesett, hiszen az, hogy én nem voltam játékos, azt tudtam pótolni. Valami érzék kellett a játékvezetéshez, hiszen a kézilabda iszonyúan gyors játék.

– A játékvezetők működését rengeteg kritika éri. Hogyan tudta, főleg eleinte, feldolgozni ezeket a helyzeteket?

– Valóban az elején van a legnagyobb gond. Később minél több mérkőzést fújsz, annál jobban megjön a rutinod. A mostani fiatal játékvezetőket bedobják a mély vízbe, és nem tudják feldolgozni a külső közeg hatásait, ami rányomja a bélyegét a teljesítményükre. Mi jobban fel tudtuk építeni a karrierünket. Eleinte sok gyerekmeccsen fújtunk, ahol van húsz ember, főleg szülők, akik azt gondolják, hogy a játékvezető a gyerek ellen van, ami elképesztő. Ha tévedünk, azt sokszor szándékosnak vélik. Ezt nehéz volt az elején kikapcsolni, mert hallod, hogy mit mondanak neked. Később, az NB I.-ben két-háromezer ember előtt már nem hallod a bekiabálásokat, csak a felhördüléseket, a hangulatot érzékeled, így itt könnyebb a hangoskodásokat feldolgozni.

– Melyik volt a legrázósabb mérkőzése?

– Sok ilyen volt, ezek közül egy tévés, a Ferencváros–Vasas mérkőzés volt, melyen az akkori szövetségi kapitány, Németh András és az exkapitány, Mocsai Lajos ült a kispadon. Németh már a hetedik percben sárga lapot kapott hazai pályán, egy olyan helyzet nyomán, amit rajtam kívül senki nem észlelt, de utólag bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztam. Kérdőre vont, hogy miért adok neki sárgát hazai közönség előtt, de mondtam neki, hogy ez jogos. Inkább érdekes, mint rázós volt egy mezőkövesdi férfimérkőzés, ahol a tizenhatodik percben esett az első gól – büntetőből!

– Mi jelentette a legnagyobb élményt a játékvezetésben?

– Azoknak a győri, szegedi vagy veszprémi játékosoknak vezethettem sok-sok mérkőzést, akiket a tévében láthatunk, ami jó érzéssel töltött el.

– Amikor „átvedlik” sportriporterré, mennyire kell átprogramoznia magát?

– Mindenkit ismerek, aki eljön vezetni Békéscsabára. A közvetítés felkerül hanggal, képpel együtt a hazai szövetség honlapjára, amit mindenki lát, azt is, hogy adott esetben hogyan bírálom a játékvezetőket. Ez nehéz, de sikerül megtalálnom az egészséges átmenetet, külön jó, hogy értek a játék szabályaihoz. Adott esetben tudom, hogy a játékvezető miért ítélt belemenést. Sokszor nem a bírálat, hanem a dicséret jön ki.

– Kikapcsolódásként leül a tévé elé megnézni egy mérkőzést?

– Igen, de nemcsak nézni, hanem űzni is szeretem. Versenyszerűen asztaliteniszeztem, megtanultam a csínját-bínját, s ha valaki kihív egy sörmeccsre, akkor nyugodtan kiállok. Manapság teniszezem, játszom a megyebajnokságban is, idén még veretlen vagyok. A másik kikapcsolódási mód az utazás. Minden évben szakítok időt arra, hogy elutazzak valahová. Az élményt nagyon tudom értékelni, egy nyaralást nem cserélnék fel mással, és a következő pár hónapban ebből táplálkozom. Európában is sok helyen voltam, de Ázsiát különösen szeretem.

Nincs üresjárat

Szegedi Zsolt nyolc évig volt az NB I.-es keret tagja, fújt magyar bajnoki és Magyar Kupa-elődöntőt is. Tizenöt évig vezetett együtt óriási összhangban Unyatinszki Tamással, akinek Budapestre költözése után a párosuk még működött egy ideig, de amikor Tamás új párt kapott, Szegedi Zsolt számára befejeződött az élvonalbeli karrier. Marad a kézilabdázás berkein belül, versenybíróként fog tevékenykedni. Másodállásban jelenleg a 7.Tv-nél, illetve építészként hatósági munkakörben dolgozik, Békéscsaba mellett további hét településen tevékenykedik. Az építési, használatbavételi engedélyek eljárásainak ügymenetét kíséri figyelemmel.