Díszpolgárrá választotta szülőfaluja Mező Misit

– Nemrégiben szülőfaluja, Doboz díszpolgára lett. Mit érzett, mikor megtudta?

– Hihetetlen jó érzés volt, mikor értesültem arról, hogy díszpolgára leszek Doboznak. Széchy Tamás mellé felkerülni hatalmas megtiszteltetés nekem. Bár az élet elszólított Dobozról, de mindig jó szívvel emlékezem vissza gyermekéveimre, valójában én legbelül mindig is dobozi maradok. Mire gondoltam, mikor megtudtam? Örömet és megbecsülést, tiszteletet éreztem, amivel megajándékozott a polgármester úr és a képviselő-­testület.

– Szokott-e mostanság hazalátogatni?

– Sajnos ritkán van rá alkalmam, annyi mindent csinálok egyszerre. Zenekarok, tanulmány, építkezés, missziómunka, így kevés szabadidőm marad. Próbáljuk úgy megoldani, hogy a családom jön olykor Budapestre, vagy ha valami jelentős ünnep van, akkor is együtt vagyunk. Az ilyen találkozás nem többnapos szokott lenni sajnos, van, hogy csak villámlátogatást teszek a testvéreimnél, édesapámnál.

– A család otthon maradt tagjaival milyen a kapcsolata?

– Azt gondolom, hogy jó viszonyban vagyunk egymással. Szinte naponta beszélünk vagy üzenetet váltunk egymással. Öcsém és édesapám szokott gyakrabban meglátogatni, ők segítenek az építkezésen is. Nagy könnyebbség nekem, ha itt vannak. A nővérem és a húgom ritkábban jön Budapestre, a munkájuk miatt nehezen tudnak elszabadulni.

– Miként telt a gyermekkora?

– Nagyon szép gyermekkorom volt, nagyon jó visszagondolni rá. Ahol felnőttem, a Bercsényi utcában, az utca végén volt egy csatorna – Kaladonnak hívtuk –, gyakorlatilag mindig ott lógtunk kint a szomszéd gyerekekkel. A másik nagy szerelem a

közeli Szanazug volt, a Körös illatát soha nem fogom elfelejteni. Gyakorlatilag a fiatalságomat adta Doboz, ami, azt gondolom, hogy egy ember életében az egyik legfontosabb szakasz.

– Életében több megyei település is mérföldkő. Melyek ezek?

– Egyértelműen Doboz áll a mai napig az első helyen nálam. Gyulától a zenekaromat, a Magna Cum Laudét kaptam és rengeteg barátot. A zenekar gyulai, aminek mi mindig is büszkén adunk hangot. Gyulához köthető a Három Amigó együttes, de mondhatnám az Ektomorfot is. Vagy a Göndöcs Benedek iskolát, ahol csodálatos éveket tölthettem el, sok barátot köszönhetek az intézménynek és nagyon sokat tanultam a tanároktól, nevelőktől. Békéscsabához a Labomba zenekart köthetem, illetve az első albérletemet a Bartók Béla úton. Fantasztikus zenész barátokat adott a megyeszékhely, olyanokat, akiktől sokat tanultam, gyakorlatilag a színpadi létet a Labomba zenekarnak köszönhetem. Hálás vagyok érte a srácoknak.

– Most a fővárosban él. Ide mi köti?

– Budapestnek a feleségemet, a családomat köszönhetem. Szeretek itt, a 16. kerületben lakni, hiszen olyan, mintha egy kis vidéki városban élnék. Jó szomszédokkal vagyok körülvéve hála istennek. A cél vagy mondhatnám úgy is, hogy a végállomás pedig Szentendre, ott kezdtünk el építkezni nyár végén. Nagyon szeretem Szentendrét, a belvárost, a Dunát, a korzót. Nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek, itt már érezhető a vidéki életérzés. Azt viszont tudom, nagyon várjuk mindig, hogy hazai pályán játsszunk, legyen szó a Gyulai Végvári Estékről vagy a Csabai Kolbászfesztiválról.

– Eltelt két évtized, hamarosan jubileumi nagykoncert. Mikor elkezdett zenélni, gondolta volna, hogy ide jut?

– Nem tudom, mire gondoltam húsz évvel ezelőtt, olyan régen volt. Nem is ezzel kell foglalkozni, nem a múltban kell élni. Az ember dolgozzon, végezze a dolgát, ha így tesz, nincs ideje elmélkedni, hogy mi volt régen. Szeretem megélni a mát, a pillanatot. Gőzerővel készülünk a Papp László Sportarénába szervezett februári jubileumi koncertünkre. Sok munka van vele, szeretnénk egy húszéves zenekarhoz méltó ünneplést, amellyel egyébként egy kis vidéket is Budapest szívébe varázsolunk. Az Arénában ugyanis disznótorossal, pálinkával, cigányzenével alapozzuk meg a Magna-koncertet. Várunk mindenkit szeretettel.

A dobozi útravaló

Gyermekkoráról az énekes elmondta, bár nem voltak gazdagok, de semmiben nem szenvedtek hiányt. A szülei keményen dolgoztak, hogy a testvéreivel rendes körülmények között éljenek, és normális értékeket mutatva felkészítették őket a nagybetűs életre.

– Azt gondolom, sikerült nekik, amiért, míg élek, hálás leszek. Ezen értékeket akarom a gyerekeimnek is átadni: mindenért keményen meg kell dolgozni, ha boldogulni szeretne az ember. Talán a legnagyobb köszönet a szüleimnek azért jár, mert felfedezték a tehetségemet a zenében, és ebben maximálisan támogattak, illetve mindenben, ami hozzájárul ahhoz, hogy megéljem az álmaimat és egy boldog ember legyek, aki imádja azt, amit csinál – árulta el a zenész.