Közösséget épít, és a lelkeket is gyógyítja dr. Pálmai Tamás

– Kevésen múlt, hogy ne irodalmár vagy színész legyen. Miért döntött mégis az orvosi hivatás mellett?

– Mint a legtöbben, én is átestem a fiatalkor bohóságain és a „kötelező” lázadási időszakon. Édesapámék és családunk barátai szelíden, de rendszeresen ismételt mondatai ugyanakkor abba az irányba tereltek, hogy mégis orvos legyek. Többször arra is felhívták a figyelmemet, hogy a hivatás mellett is nyugodtan írhatok. Végül magam döntöttem úgy, hogy bár szép dolog kiállni emberek elé, és jó a gondolatainkat papírra vetni, mégis a gyógyítás lesz a munkám, vagy talán több is annál. Sosem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, és tudatosan vagy tudattalanul, de háziorvosként, családorvosként fontos feladatommá vált, hogy meggyőzzek embereket. Gyakran szükség van a jó beszélőkére, hogy egy-egy gyógykezelés lehetőségénél a kategorikus nemtől eljussunk az igenig. S valóban hosszú évek óta írok is, édesapáméknak ebben is igazuk lett.

– Ismerői azt mondják Önről, hogy nemcsak a konkrét betegségekkel foglalkozik, hanem a betegek lelkét is istápolja. Miért fontos ez?

– Személy szerint az embert mindig egésznek tekintettem és tekintem. Test és lélek nem választható el egymástól. Természetesen a nagyon fontos munkát magukra vállaló sebészek, a műtéteket végző orvosok számára ez nehezebb feladat, de a háziorvosoknak – bár óvakodnék attól, hogy pszichológiai babérokra törjek – a lélekkel is foglalkozniuk kell. Évtizedes tapasztalatom, hogy gyakran egy-egy jó szó legalább annyit javíthat a beteg állapotán, mint a pirulák.

– Miközben a háziorvosi hivatás szinte teljesen kitölti az életét, közel két évtizede közösségépítő, karitatív szerepet is vállal. Mi ösztönözte erre?

– Ha visszagondolok a gyermekkoromra, édesapám – aki falusi körorvos, majd szülész-nőgyógyász volt – mindig vállalt valamilyen közéleti szerepet, hol orvoskonferenciát, hol az érettségi találkozójukat szervezte, megint máskor előadásokat tartott. Így talán a példájának köszönhetően számomra sem okozott nehézséget kiállni emberek elé, vagy éppen osztályfelelősként összefogni a csapatunkat. Minderre csak rátett egy lapáttal az erdélyi Magyar Irodalmi Olimpia. A nagyszüleimtől, a szüleimtől és a nagybátyáméktól azt láttam, hogy ha megtehették, akkor nagyon szívesen adtak azoknak, akiknek nem volt vagy kevesebb jutott. A kaput mind a közösségi élet, mind a karitatív tevékenység terén a KÉSZ békési megalakulása nyitotta ki előttem. Olyan revelációszerű, hirtelen felismeréssel szembesültem, mint amikor tudatossá vált bennem, hogy erdélyi magyarként annak megfelelően kell élnem. A békési csapat létrejötte abban is segített, hogy tudjam, az embereket meg lehet szólítani keresztény lelkülettel. S itt nem hittérítésre kell gondolni, hanem arra, hogy egy-egy jó ügy érdekében ugyanabba az irányba lehet terelni mindannyiunkat! Meghatározó élmény volt számomra, amikor először jártunk a bélfenyéri árvaházban, vagy amikor a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány munkatársai elvittek a kis mezőségi falvakba, ahol elképzelhetetlenül nehéz körülmények között élnek gyermekek, és akik számára ruhát, meleg szobákat, meleg ételt biztosítanak. Az érzelmi azonosulás szinte pillanatok alatt megtörtént. Békésen is sokat, sokszor tudunk segíteni a KÉSZ-es csapattal és a kiváló helyi emberekkel.

Rengeteget jelent számára a család

Dr. Pálmai Tamás számára a családja rengeteget jelent. Felesége, Éva szintén orvos, ahogy Matyi fiuk is ezt a hivatást választotta. Gergő az Állami Számvevőszék jogásza, és gyakran tart előadásokat. Édesapjuk pezsgését leginkább Panna lányuk vitte tovább, aki a Pankastic énekesnője, és a koncerteket szinte baráti csevegéssel tűzdelt estté varázsolja.

A háziorvos hosszú évekig volt a város alpolgármestere, a feladat szinte megtalálta. Most elismeréssel figyeli fiatal utódjaik meglátása szerint igen lelkes, lendületes munkáját.