Naponta ellenőrzi a kamrában a portékát a kolbászkirály

– Ma már beszélt a kolbászaihoz?
– Nem, de meglátogattam, megsimogattam őket. Régebben írták rólam, beszélek a kolbászaimhoz, ez így teljesen nem állja meg a helyét, de naponta leellenőrzőm az állományt a kamrában. Ha kell, kiviszem száradni a szabadba a portékát. Nagyon fontos, hogy jól szellőzzön a kamra, valamint az is, hogy a nedvesség, szárazság arányában egyensúly legyen. Így tud jól összeérni a kolbász. Én nem rakom soha fagyasztóba, mert az éppen az összeérést szakítja meg, és a kamrai kolbásznak szép, márványos a vágásfelülete.

– Többször azt mondták, ez a Péli Pista nagyon jó kolbászt készít, de Csabán soha nem lesz fődíjas, mert nem hajlandó lemondani az egész bors belerakásáról. Miért ilyen makacs?
– Nem makacs vagyok, az egész borsnak a készítést követően, hónapok múlva van meg a szerepe, de hogy mi, az maradjon az én titkom. Örülök, hogy a mostani zsűri semmi kivetnivalót nem látott az ízesítés ezen részében sem. Ez is mutatja, hogy előítéletek nélkül döntöttek. Szerintem kiválóan.

– Mit gondol, mivel nyert?
– Az ízesítésnél nagyon fontos a paprika minősége. Csak házit használok, mert kihat a kolbászra, mennyire darabos, zsíros a paprika, mennyire tartósan színezi el az ujjam. Az a jó paprika, aminél a kötőt illetően csak egy mosószer van, az ecetes olló. A füstölés külön műfaj, hasonlóan a már említett tároláshoz, az állandó odafigyeléshez. Szeretet, szenvedély kell a kolbászkészítéshez, a portéka minőségének megőrzéséhez. Ha ez megvan, meghálálja a termék.

– Mennyire nagy fogyasztója a kolbásznak?
– Akkor eszem legszívesebben, akkor esik a legjobban, ha mások is velem tartanak. A legjobb érzés, amikor megkérdezik: vehetek még egy szeletet? A kellemesen csípőset kedvelem, a vastagkolbászt kuláréba töltöm. Békéscsabán, de a megyében is nagyon sok jó kolbászkészítő van, az ő portékájukat is szívesen kóstolom. Ez egy hagyomány, amit folytatni kell. 

– És kitől vette át ön ezt az örökséget?
– Egykori, szlovák származású szomszédomtól. A baráti körömnek is nagy szerepe van abban, hogy ilyen kolbászkultuszt teremtettünk, sok esetben közösen készítjük a terméket. Gyerekkoromban Kondoroson is vágtunk disznót, tízévesen pedig már a főzésben is segédkeztem. Ez a hobbi is megmaradt. Mivel vadászom, a vadételek főzése különösen kedves számomra. Versenyeken indultam, a tejfölös-gombás, házi sonkás őzpörkölttel nyertem is. Benke Laci régi jó barátom, vele zsűrizni is szoktam. Szóval, a gasztronómia több ága is érdekel.

– Könnyű önnek, mert a futballcsapatában lemozogja a kalóriákat.
– Inkább leidegeskedem. Már 20 éve szereplünk sikeresen a csabai, városi kispályás labdarúgó-bajnokságban a Nádas FC-vel. Én a szervezésből, irányításból veszem ki a részem, nem a játékból. A fiam focizott, így keveredtem e sportághoz, egyébként pedig fiatalként kézilabdáztam és dzsúdóztam. Ugyanakkor a jégkorong is kedves a szívemnek, mert a magyar jégkorong-válogatott több tagja is részt vett nálam disznótoron, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

– A kolbászcsúcson biztosan nem hagyja abba, de mégis, mik a jövő tervei?
– A család, a barátság, a vendéglátás nagyon fontos számomra. Az pedig szerintem az eddigiekből kiderült, hogy a kolbász is. Szóval ebben a körben szeretnék még sokáig mozogni. 

Névjegy

Péli István 1949-ben született Kondoroson. Tetőszigetelő bádogos szakmunkás-bizonyítványt szerzett Budapesten és elvégezte az építőipari technikumot is. Békéscsabára nősült, 1973-ban költözött a városba, és abban az évben lett maszek kisiparos, 1981-ben a mesterlevelet is megkapta. 2009-ig egyéni vállalkozóként dolgozott, ezután kft.-t alapítottak, ennek az ügyvezetője, a cég üzemelteti a Nádas sörözőt is. Krisztián fia és Adrienn lánya is vendéglátós végzettségű. Három unoka aranyozza be a kolbászkirály életét, Patrik 14, Gréta 10, Bende 3 éves.

-->