A hét embere

2007.10.11. 18:40

A hét embere: a hatvanéves Várkonyi János

Az 50. születésnap nagyon megrendítette Várkonyi Jánost. Közölte: nem akar több ünneplést. A hét embere rovatunkban most a hatvanéves festőművészt köszöntjük. Isten éltesse!

N. K.

— Tíz évvel ezelőtt valóban nehéz volt szembesülni a kerek évfordulóval, az idő múlásával. Úgy gondoltam, nem szeretnék ünnepi kiállítást, de sokan biztattak, írjak könyvet. Baráti beszélgetéseken, családi vendégségben felelevenednek a régi emlékek, a gyerekkori sztorik, a csabai legendák, karakterek, ezeket érdemes megörökíteni. Hozzáfogtam, hogy összegyűjtsem az életrajzi adatokat, képeket, és Barabás Ferivel elkészítettük a Vallomás című könyvet.

—  A festő ír, az ünnepelt adja az ajándékot.
— Ne engem ünnepeljenek! Én tartozom hálával azoknak, akik szeretnek. Nekem a legnagyobb öröm, ha ajándékozhatok.

— Az évforduló és az írás jó alkalom a számvetésre: ilyenkor az ember tükörbe néz.
— Pontosan így van. Apám szabómester volt, a műhelyben nőttem fel. Fuvaros nagyapámnál hajtottam a lovakat. Sokáig nem néztem a dolgok mögé, csak később ismertem fel, hogy abszolút tudatosan tettem rá mindent a vászonra. A gyerekkortól, a szülői otthontól kezdve ott a kódolás, hogy az ember mit miért csinál. Ilyesmin nem gondolkodunk harmincévesen. Egyébként most is annyinak érzem magam! A kort, az öregséget ugyanakkor éppen ez bizonyítja, hogy a gyerekkori élmények tisztábban törnek elő, mint a tegnap előttiek, vagy az, hogy mit kell intézni.

— A gyökerek meghatározó erején túl az irodalom, a zene, a film, a történelem és az utazások kódolták a jellegzetesen várkonyis művészetet.
— Mindig sokat olvastam, szerettem a történelmet. Kisiskolás voltam, amikor a Rákóczi hadnagyát forgatták, négyszer-ötször megnéztem. Olyan hatással volt rám, hogy nyáron is kucsmát vettem, szereztem fácántollat, magam alá egy kóró, az volt a lovam. A Hadház utcából egyszer elindultam karddal, kucsmában nagyapámékhoz. Megállítottak, és azt mondtam: kuruc vagyok a Rákóczi-hadseregből.

— Most sokan köszöntenek, de egyébként is ünnepelt, sikeres művész vagy. Elégedett is?
— Ars poeticám, hogy a legnagyobb alázattal és szerényen kell élni. Elégedett vagyok, boldog és hálás a családomnak, hogy idejuttattak. A barátok, a város szeretete, a kollégák segítették a pályámat. Zavar viszont, hogy a médiának fontosabbak a bulvárhírek, mint az igazi értékek. Ha összeverekednék valakivel a művésztelepen, hamarabb címlapra kerülnék, mint egy szép alkotással.

 

-->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!