A hét embere

2007.03.29. 17:19

A hét embere: aki beugrott Kaszás Attila szerepébe

Marton Róbert vette át Kaszás Attila szerepét a budapesti Nemzeti Színházban, a Tizenkét dühös ember című darabban. Az okányi származású színművész egy napot kapott arra, hogy megtanulja a szerepet.

F. G. K.

— Általában hetekig, hónapokig próbálnak egy szerepet. Hogyan sajátította el egy nap alatt a szöveget?
— Stresszhelyzetben az agy hihetetlen dolgokra képes. Márpedig az, amikor Kaszás Attila hétfőn este hirtelen rosszul lett a színházban, mindenkit letaglózott. Éjjel hívtak, hogy átmenetileg be kellene ugranom helyette a Tizenkét dühös emberbe. Másnap a súgóval és Balikó Tamással próbáltunk. A darab rendezője előző nap Kulka Jánostól vette át a szerepet, mert a kollégát is műtötték. Kedd este, előadás közben néha kaptunk hírt Atiról. Akkor még küzdött az életéért. Az különösen megviselt, hogy azt a jelmezt kellett felvennem, amiben nemrég még ő játszott.

— Milyen a hangulat most a Nemzeti Színházban?
— Lehetetlen feldolgozni, ami történt. Attila nagyon közvetlen, vidám ember volt. Imádta a feleségét és a családját. Éppen az után, hogy elment, játszottuk a Holdbéli csónakos 101. előadását. Senki nem helyettesítette. Fények jelezték az alakját és a hangját bejátszották CD-ről. Szép, de nagyon nehéz előadás volt. A társulat már tartott egy virraasztást, de ma este nyolctól reggel hatig bárki leróhatja a kegyeletét a Nemzeti Színházban.

— Egyszer azt nyilatkozta, hogy hisz az eleve elrendeltetésben. Most is így érzi?
— Hiszek abban, hogy a sorsunk valamelyest meg van írva, de ez nem azt jelenti, hogy nem változtathatunk rajta. Rajtunk is múlik, hogy kihasználjuk-e a lehetőségeket. Békéscsabáról én például a kihívás kedvéért szerződtem Szegedre, aztán onnan a budapesti Nemzeti Színházba. 2003-ban, amikor az új társulat megalakult, én voltam a legfiatalabb tag. Görcsösen meg akartam felelni mindennek és mindenkinek. Most már valamivel több önbizalmam van.

— Az egyik vízilabdást alakította a Szabadság, szerelem című filmben. Változott azóta az élete? Le kell szerelnie a rajongókat?
— Kaptam leveleket, telefonokat, de semmi különös. A filmnek inkább hosszú távon lesz hozadéka. Többen megismernek, márpedig a kapcsolatok nagyon fontosak ehhez a pályához is. Nem vagyok könyökölős vagy púderozós fajta, egyszerűen a legjobb tudásom szerint teszem a dolgomat. Szerencsére sok munkát kapok. Pillanatnyilag hét darabban szerepelek a Nemzeti Színházban és egyet próbálok. Viszont ebből következően kevés a szabad időm. Amikor csak tehetem, hazamegyek a szüleimhez Okányba. A békéscsabai kollégákat is szívesen látogatnám gyakrabban, hiszen nekem a Jókai volt az első színházam. Ezt nem lehet elfelejteni.

— A színészek babonásak?
— Nem jobban, mint a „civilek”. Persze kisebb rituálét a többség tart. Én például két órával az előadás előtt már nem szeretek mással foglalkozni. De olyanok is akadnak, akik mielőtt színpadra lépnek, elmondanak egy viccet, de amint kijönnek a takarásból, átlényegülnek az általuk formázott szerepre.

— A szabad idejét mivel tölti?
— Régebben mindig zavarba jöttem ettől a kérdéstől, mert nem volt igazi hobbim. A Szabadság, szerelem forgatásán azonban annyira megszerettem az úszást, hogy egy héten ötször mindenképpen időt szakítok rá. A film előtt sem süllyedtem el a vízben, mint egy balta, de az a két és fél, három hónap, amíg hetente négyszer két profi pólós, Benedek Tibor és Fodor Rajmund edzett bennünket, nagyon jót tett.

— Van kedvenc színházi műfaja?
— Mindenben szeretem kipróbálni magamat. Azoknak a műfajoknak, amelyekben gyengébb vagyok, külön örülök, mert újat tanulhatok. Minden szerep lehetőség. Itt az ember olyan helyzetekben találja magát, amikben az életben soha; vagy olyan szituációkat élhet újra át, amikkel már találkozott, de nem így oldotta volna meg azokat.

Marton Róbert 1977-ben született Szeghalmon. 2000-ben végzett Békéscsabán a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiskolában, 2000—2001-ben Békéscsabán, 2001—2003-ban Szegeden játszott. 2003 óta a budapesti Nemzeti Színház tagja. Jelenleg az Andromaché, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde, Bulgakov A Mester és Margarita, az Oidipusz, Rose Tizenkét dühös ember, Weöres Sándor Holdbéli csónakos és Shakespeare III. Richárd című darabjában játszik. Békéscsabán, a Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett, de egy percet sem dolgozott külkereskedőként. Nyolc évig tanult zongorázni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!