BEOL

Mese, mese, meskete

V-án valamikor két választási lehetőségük volt a romáknak. Édesapám a cigány iskolát választotta, mivel a legtöbben ezt választották. A tanítás az ő gyerekkorában is 45 perces volt, tízperces szünetekkel. Ez tiszta cigány osztály volt, és negyvenkettő volt az osztálylétszám. Volt olyan, hogy egy padban hárman ültek. Faltól falig voltak a padok, és a pad tetején ugráltak ki, ha szünetre mentek. Délelőtt és délután is jártak iskolába, ahol B. tanár úr tanította őket, vasszigorral, és néha ki is kaptak, ha rosszak voltak. De volt olyan is, hogy büntetésből húsz kört kellett futniuk.

Akkor még nem volt ennyiféle óra, hanem csak matematika, magyar, ének. Vagyis nem kellett idegen nyelvet tanulni, és nem volt testnevelés. Idegen nyelvnek ott volt a magyar, hiszen ők a szünetben egymás közt cigányul beszéltek. Jó volt oda járni, mert a legtöbben unokatestvérek is voltak, nem csak osztálytársak. Mindenkinek volt beceneve, és ezt valamilyen tulajdonságuk után kapták, vagy az igazi nevét valaki nem tudta magyarul rendesen kimondani, és ahogy sikerült, az gyakran rajtaragadt.

Ez a hely amolyan előkészítő iskola volt, ami felkészítette őket a „valódi” iskolára. Apukámnak a tanárok, a neve után becenevet is adtak.  Az „igazi” iskolában L. tanár úr, például cigarettát kért, hogy lebuktassa. 

De nem csak cigányosztály volt ebben az iskolában. A többiek, akik ugyanezen iskolának egy másik épületében tanultak, ugyanúgy részesültek mindenféléből. A büntetésekből, amely akár körmös is lehetett, és a jutalmakból, dicsérő szavakból egyaránt járt. Nagyszüleim emlékeznek, hogy hetven évvel ezelőtt nem volt ám kötelező kijárni az általános iskolát, ráadásul nem is ez volt a neve, hanem polgári iskola.

Tanulás helyett a nagyobb gyerekek inkább elmentek dolgozni. Így egyrészt segítettek a szülőknek, meg különben is elég nyűgös dolog volt a tanulás. Lúdtollat mártottak tintába, azzal írtak. A füzetet pedig irkának nevezték. Később már volt grafit ceruza, és az mindig smirglipapíron hegyezték, mert hegyező az nem volt. A könyveket pedig csak összefogták vagy összekötötték, úgy hordták, később pedig nejlonzacskóban cipelték.

Sokszor egyáltalán nem is tanultak, csak beszélgettek mindenféléről.

.....

Fregoli

Hozzávalók: 25dkg liszt, 8 dkg zsír, 25 dkg főtt burgonya, 1 tojás, 1/2 dkg élesztő, só, néhány dkg reszelt sajt és köménymag.
Ha édesen készítjük, akkor kb. 8 dkg cukor, és töltelékhez 15 dkg lekvár, gesztenyemassza, esetleg dió vagy mák.

Elkészítése:
A burgonyát héjában megfőzzük, meghámozzuk és áttörjük. A lisztet összegyúrjuk a zsírral, áttört burgonyával, egy kevés tejben megáztatott fél deka élesztővel, egy tojássárgájával és egy csipet sóval. Ezt a tésztát mindig a sütés előtti napon készítjük el, és pihentetjük másnapig. Másnap ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, kis pogácsákat szaggatunk, vagy hosszúkás rudakat vágunk ki belőle. A tetejét megkenjük tojásfehérjével, meghintjük reszelt sajttal vagy köménymaggal, ezután aranysárgára sütjük.

Ha édesen készítjük, akkor gyúrjunk a tésztába 8 dkg cukrot. A tésztát késfok vastagságúra nyújtjuk, négyszögletes darabokra vágjuk, vagy fánkszaggatóval kerek lapokat szúrunk belőle. Megtöltjük a töltelékkel, kettéhajtjuk, megkenjük tojásfehérjével, és nem túl forró sütőben halványsárgára sütjük.

.....

Fontos a félévi bizonyítvány!

 Január huszonkettedikén kaptuk meg a félévi bizonyítványt. 23-ig kellett megkapnunk, de az osztályfőnök egy nappal előre hozta ezt a nevezetes eseményt. A falunkban ez az egy általános iskola van, és mindig mindenki „tud” mindent. Nyolcadik osztályban ez elég fontos a továbbtanulás miatt. Leginkább azok várták mégis, akik valamilyen tárgyból bukásra álltak.

Tizenhatan vagyunk az osztályban és csak egy ilyen volt. Olyan is van köztünk, aki már egy ideje tudja, hogy felvették egy középiskolába. Nyilvánvaló, ő nem bukik, neki azért fontos a félévi, hogy a lehető legjobb legyen az átlaga, a hét és fél éves munkája ne csorbuljon egy gyengébb jeggyel.

Reggel minden ugyanúgy történt, ahogy máskor is szokott. Első órán nem is sejtettük, hogy megtudjuk az osztályzatokat, azaz valamelyest más lesz ez a nap, mint a többi.

 Aztán bejött az osztályba Gabi néni. Csönd volt, de amikor megláttuk a kezében a tájékoztatókat, akkor lett biztos, hogy vár még ránk valami. A tanárnő egyre csak húzta-halasztotta a dolgokat. Mi csak egyre duruzsoltunk, mocorogtunk, és nem bírtuk ki, hogy ne kérdezzük meg minden egyes percben: mikor kapjuk ki az ellenőrzőket? Vagy: mikor kapjuk ki a félévit? Ez lehetetlen. Miért húzza ennyire az időt a tanárnő? Nem igaz, gyerünk már! Nagy nehezen, de mégis kikaptunk a jegyeket. Gabi néni szépen, lassan olvasott, de nem kaptuk meg. Kíváncsiak voltunk, de a következő pillanatban már nem is érdekelt. Sőt! Én nem is akartam olyan nagyon kikapni a hallottak után. A többiek közül páran már tudták pár jegyüket, főleg azok, akik egy-egy tárgyból félév előtt felelettel javíthattak, bár őket sem láttam valami lelkesnek. Végül én is megtudtam a jegyeimet! Megkönnyebbültem. Jobb volt, mint vártam.

Amikor Gabi néni kiment, mind odatódultunk a tanári asztalhoz. Igaz, hogy már tudtuk a jegyeinket, mégis jó volt látni.