BEOL

Ebben az évben is elérkezett a félévi bizonyítványok kiosztásának időszaka. A fontos eseményt minden iskolapadot koptató diák várja – van aki nagyon, van aki kevésbé. Ezúttal a Tótkomlósi Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 7. osztályában kísértük figyelemmel az eseményeket, ahol 2009. január 23-án kapták meg a gyerekek a félév során kiérdemelt értékelést.

Tudósítónk rendkívül feszült helyzetről számolt be a becsöngetés utáni percekben. A diákok a megszokottnál sokkal csendesebben és lehangoltabban gubbasztottak padjaikban. Volt, aki a kezeit tördelte és megpróbált mélyeket lélegezni, mások egykedvűen ültek, mint akik tisztában vannak azzal, hogy holnaptól szobafogság vár rájuk.

A terembe végre belépett a tanárnő, kezében a megírt bizonyítványokkal. Egyesek később úgy emlékeztek vissza erre, mint a vég kezdetére. A fejekben régen lezajlott feleletek, elvétett válaszok, elhibázott dolgozatok emlékképei kavarogtak. Az osztályfőnök végre beszélni kezdett, és a bizonyítványok kiosztása előtt hosszan értékelte az osztály féléves munkáját. Erre azonban kevesen tudtak odafigyelni.

A hosszú bevezetés után végre elérkezett a bizonyítványok kiosztásának pillanata. A tanárnő névsor szerint haladt, a jegyeket nem részletezte, de a bizonyítványt átvevő tanulók arcáról egyértelműen következtetni lehetett arra, hogy az illető milyen munkát végzett az elmúlt félévben. A diákok egy része nagy érdeklődéssel figyelte társai bizonyítványát, többen elmondták, hogy erre azért van szükség, hogy otthon szüleiknek bizonyítani tudják, mások sem jobbak.

A megkérdezettek többsége nagyjából tisztában volt a várható jegyekkel, így nem érte őket nagy meglepetés. Többen fogadalmat tettek és megesküdtek mindenre, ami szent, hogy a második félévtől új életet kezdenek, amelynek szerves részét fogja képezni a napról-napra történő, folyamatos felkészülés. Tudósítónk szerint ekkor néhányan lopva a plafon felé fordították tekintetüket, minden bizonnyal abból a célból, hogy megállapítsák, nem szakad-e rájuk. Az osztályfőnök sokadjára hívta fel a figyelmet arra, hogy a 7. év végi jegyek már beleszámítanak a továbbtanulásba, ezért kitartóbb és pontosabb munkát vár a tanítványoktól. A népes társaság a korábbi megpróbáltatások következményeként ekkor már nem tudta teljes figyelmét a prédikáló tanárnőnek szentelni, és egyre zajosabban adott hangot annak, hogy türelme fogytán van.

A bizonyítvány osztás ceremóniáját a kicsengetés zárta le. Bizonyítványtól függően, ki lassabban, ki gyorsabban csomagolta be a holmiját az iskolatáskába. Egyesek fejében különféle útvonaltervek kavarogtak, gondosan mérlegelve melyik út tart legtovább, vagy hogyan lehetne a mai napon elkerülni a hazamenetelt. Persze voltak olyan diákok is – bár ez a faj kihalóban van – akiknek sem félnivalójuk sem megmagyarázni valójuk nem volt a bizonyítvánnyal kapcsolatban.  Eme diákok arcán látni véltünk egy-egy halvány kárörvendő mosolyt, amely már magában rejtette a kíváncsiságot is, vajon milyen büntetés vár a félévet elbliccelő társaikra.

.....

Volt egyszer egy iskola…

Peti és Tomi gyakran játszottak a romos épület udvarán. Egyszercsak észrevették, hogy a hátsó ajtóról hiányzik a lakat. Úrrá lett rajtuk a kíváncsiság és bemerészkedtek. Ami bent várta őket, az szinte hihetetlen volt. Az iskola megelevenedett.                                          

Kora reggel a pedellus ott térdelt a nagy vaskályha előtt, mellette hatalmas kupac hasított fa és egy ütött-kopott vödörben szén. Éppen begyújtott, s mivel a fellobbanó tűz füstje kicsapott, gyorsan kinyitotta a kicsiny ablakot, hogy mire a diákok megérkeznek a környező tanyákról, friss levegő és meleg várja őket. Majd nekilátott felsöpörni a meglehetősen koszosnak ható olajos padlót. Ezután friss vizet töltött az asztalon lévő kancsóba és tovább haladt a másik tanterembe.
Időközben jönnek az első tanulók. Egy testvérpár – a fiú hét, a lány tíz év körüli lehet -, ugyan abba az osztályba lépnek be. Ők az alsós elemisták. Egyre többen érkeznek, a kucsmákat, kabátokat a sarokban álló fogasra akasztják. A zacskóból elővesznek néhány hasábfát,- ilyen hűvös napokon gyorsan fogy a tüzelő.

Mindenki elfoglalja a helyét, kicsik elöl, nagyok hátul, fiúk az egyik, lányok a másik oldalon. Néhányuk erősen lila kezecskéje arról árulkodik, hogy otthon segédkeztek a szögletes kis tintásüvegek megtöltésében. / Hisz’ nyáron nagyon jó bodzatermés volt, sokat tudtak készíteni./ Egy-két gyerek lerúgta lábáról a csizmácskáját és a duruzsoló kályha mellett olvasztotta ki megdermedt végtagjait.

Az üresen maradt padokból hiányzók nem feltétlen betegség miatt maradtak távol, ma talán nekik nem jutott lábbeli.
Hirtelen csend támadt, s a nyikorgó ajtón belépett a szigorú tekintetű tanító. A katedrára lépett, s névsorolvasást követően megkezdődik a tanítás. Elsőként az Ábécéskönyvet vették elő, ma olvasással kezdenek.
Egy kilenc év körüli fiú hátrafordult társához, a következő pillanatban hatalmas szisszenés hallatszott. A tanító úr pajeszánál fogva fordította előre. Ezen a napon nem is volt több baj a fegyelemmel. Senki nem kapott körmöst, nem került elő a nádpálca, a sarokban bekészített kukoricán sem térdepelt senki.

A tanterem csendjét a kórusban olvasó másodikosok törték meg. Addig a többiek másoltak. Előkerültek a tintásüvegek, a lúdtoll és az itatósrongy. Megkezdődött a küzdelem a pacák ellen.

A felsősök tanterméből a Miatyánk hallatszik, éppen hittan óra van.
Hirtelen fellélegeznek a diákok, mikor a pedellus megrázza a csengőt. Szerencsére az időjárás megenged egy kis kinti játékot, a lányok körjátékoznak, a fiúk előveszik a rongylabdát.

A nagyobb diákok már azon sustorognak, vajon olyan kemény tél lesz mint tavaly, a mikor majdnem egy hónapig szénszünet volt. A majd egy méteres hóban képtelenség volt eljutni az iskoláig. Addig otthon tanultak, hisz’ kevés a dolog télen a ház körül.

A tanév rendjét is a mezőgazdasági munkákhoz igazították, mert tavasztól őszig minden dolgos kézre szükség volt a határban.

Egyszercsak egy nagyon furcsa zaj, egy mobil csengőhangja zavarta meg a fiúkat. Petit hívta anyukája, s mire letette a telefont, a két gyerek ott állt a szürkületkor különösen sötétnek ható iskola folyosóján.

Ezentúl ha elmentek az épület előtt, valami különös érzés fogta el őket… 

.....

Jó magyar szokás szerint, enni a Szlovák Iskola 7. osztályában is szeretnek. Hála a lányok technika órájának, már az elékészítéssel is egyre többet próbálkozunk. A következő apró süteményt elkészítettük és azóta többünk családi receptkönyvébe is bekerült. Íme közkinccsé tesszük a világ legfinomabb aprósütijének leírását. Arra bíztatunk mindenkit, próbálja ki!

Hozzávalók (kb. 50 db-hoz):

Az omlós tésztához:

• 100g étcsokoládé
• 175g finomliszt
• 75 étkezési keményítő
• 1 kávéskanálnyi sütőpor, só
• 125g fagyos vaj/margarin
• 125g porcukor
• 1 db tojás
• 1 narancs reszelt héja

A mázhoz:

• 100g porcukor
• 1 tojás fehérje
• 100g tortabevonó étcsokoládé

A csokoládét diódarálón megdaráljuk. A lisztet összekeverjük az érkezési keményítővel, a sütőporral és egy csipet sóval. Beledolgozzuk a felaprózott vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a tojást, a reszelt narancshéjat, a megdarált csokoládét, és összegyúrjuk. Cipót formálunk belőle, fóliába csomagoljuk, és 30 percre a hűtőbe tesszük. A sütőt előmelegítjük 180°-ra. 2-3 sütőlapot kibélelünk sütőpapírral. Lisztezett munkalapon vagy két sütőpapírlap között 5mm vékonyra kinyújtjuk a tésztát, klasszikus keksz-vagy egyéb egyszerű formával kiszúrjuk. Tisztes távolságot hagyva (sülés közben szétterülnek!) a sütőlapra rakosgatjuk, és 15 percig sütjük őket-vigyázat a csokoládé miatt könnyen megégnek! A sütőlapon hagyjuk kihűlni!

Közben  a mázhoz a porcukrot, és a tojásfehérjét krémszerűre kikeverjük. Meleg vízfürdőben felolvasztjuk az  apróra vagdosott tortabevonó csokoládét.

Megmártjuk a fehér cukormázban a kekszek felét, és néhány csepp csokoládét pöttyintünk a tetejükre. Átlósan, de mindig egy irányban, fogvájóval belehúzunk. Szép márványos mintázatot kapunk. A keksz másik felénél csokis alapra fehér pettyek kerülnek. Száradás után fogyasztjuk, akár 3-4 hétig is eláll. ( Ezt persze kötve hisszük, ugyanis nagyon kapós édesség.)

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk!