A Nyugat esete az új cárral

A Nyugat tévedett Putyin megítélésében – írja csütörtöki számában a The New York Times. A lap cseppet sem tapintatos, amikor így fogalmaz: „Putyin korántsem Borisz Jelcin józan változata. Sokkal inkább Pinochet vagy Franco orosz változata. Oroszországot egyáltalán nem a demokrácia és a szabad piac felé vezeti, hanem inkább a fasizmus irányába.”

Két nappal korábban a The Washington Post sorra vette az orosz elnök „bűneit”: beavatkozás az ukrajnai választásokba, a tömegtájékoztatás ellenőrzése, leszámolás az őt nem támogató nagytőkésekkel, a másként gondolkodók eltávolítása, a parlamenti ellenzék elhallgattatása, a haderő fejlesztése... 

A The Nation legfrissebb számában Vitautas Landsbergis, volt litván elnök ehhez hozzáteszi: Putyin igyekszik visszaállítani a Kreml hatalmát az „elvesztett” területek fölött, többek között a Baltikumban.

Az elemzők – miközben lefasiztázzák az orosz elnököt - kénytelenek elismerni: az ismert diktátorok országában általában rend volt, megszűnt a politikai és gazdasági zűrzavar. Ezzel magyarázható elsősorban, hogy az oroszok hetven százaléka támogatja Vlagyimir Putyint. A Pew Research Center közvéleménykutató intézet felmérése szerint az oroszok úgy vélik: egy erős elnök könnyebben meg tudja oldani a problémákat, mint egy demokratikus vezetés. A The New York Times azt írja : „Egy fasiszta Oroszország sokkal jobb, mint a kommunista”. Pinochet és társai komoly gazdasági fejlődést értek el, létrehozták a középosztályt és fejlesztették országaik nemzetközi kapcsolatait. A lap következtetése: a párbeszéd Oroszországgal és a gazdasági növekedés támogatása politikai forradalom alapja lehet. S emellett kisebb a veszélye annak, hogy egy megfélemlített hatalomban olyan üldözési mánia alakul ki, mint az arab világban.