Koszovó függetlensége a tét

Történelminek is nevezhető esemény színhelye lesz az osztrák főváros február 20-án: a koszovói albánok delegációja és Szerbia küldöttsége ugyanis ezen a napon kezdi meg közvetlen tárgyalásait a formálisan Szerbiához tartozó Koszovó jövőbeni státusára vonatkozóan.

A koszovói albánok politikai hovatartozástól függetlenül Koszovót független államként szeretnék látni, Szerbia viszont a lehető legmagasabb fokú autonómia modelljét kínálja, cserébe azért, hogy a maradék ország megőrizze területi egységét és ellenőrizhessék a tartományt. Szerbia egyébként 1999 júniusa óta nem gyakorolhatja jogait Koszovóban, hiszen a terület ENSZ-protektorátus alatt áll. A nemzetközi közvélemény el is fogadná a függetlenséget, ha nem lenne teljesen nyilvánvaló: a pristinai kormány nem biztosítja a szerb közösség tagjainak alapvető jogait.

Martti Ahtisaari, az ENSZ koszovói különmegbízottjaként vesz részt a tárgyalásokon. Véleménye szerint a nyugati diplomaták elvárják, hogy Koszovó státusának meghatározása az év végéig befejeződjék. Úgy véli, a státusmeghatározás elsősorban az albán politikai vezetők magatartásától függ: minél előbb biztosítják az európai szintű jogokat a kisebbségek számára, annál gyorsabban lehet lezárni a tárgyalásokat. A koszovói szerbekben félelmet kelt a státustárgyalások kezdete, hiszen úgy érzik: a nemzetközi protektorátus vagy Szerbia állami jelenléte nélkül nem biztosított a puszta létük sem Koszovóban.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a múlt heti ülésén ugyancsak Koszovóról volt szó. Borisz Tadics szerb köztársasági elnök azt mondta: Belgrád rendkívül széleskörű autonómiát kínál az albánoknak, olyat, amely a mindennapi élet kérdéseinek zömében teljesen függetleníti őket Szerbiától – már amennyiben ugyanekkora fokú önrendelkezést biztosít Pristina a koszovói szerbek számára is. Emellett egy bizonyos idő (Tadics szerint 20 év) múltán Belgrád és Pristina ismét tárgyalóasztalhoz ülhetne, ezúttal a tényleges függetlenségről tárgyalni. Vele némileg ellentétes álláspontot képvisel a belgrádi tárgyalócsoport másik vezetője, Vojiszlav Kostunica kormányfő, aki szerint Koszovó függetlenedése teljes egészében elfogadhatatlan opció ma is és húsz év múltán is. Ugyanakkor a szerb parlamentben elhangzott az is, hogy Koszovó függetlenné válása esetén megszállt területté nyilvánítanák a tartományt. „Ez a nemzetközi jogban azt jelentené, hogy hadiállapot jönne létre a megszálló (ez esetben az ENSZ és az EU) illetve Szerbia között. Ez egyszerűen elképzelhetetlen ötlet” – jelentette ki Vuk Drackovics, szerb külügyminiszter.

A pristinai tárgyalócsoportot Ibrahim Rugova elnök halála után Lutfi Haziri önkormányzati ügyekkel megbízott miniszter és Jakup Krasniqi, a legerősebb albán párt főtitkára vezeti. Haziri szerint a hétfői bécsi tárgyalásokon az önkormányzatok hatásköreiről esik majd a legtöbb szó. A decentratizációs törekvésekkel összhangban Pristina azt kínálja, hogy a szerbek által lakott önkormányzatok oktatási, egészségügyi, művelődési, részben pedig bírósági és rendőrségi hatáskörökkel rendelkezzenek.

A nagyhatalmak képviselői többnyire ugyanazt kínálják Belgrádban is és Pristinában is: az albánoknak azt ígérik, függetlenséget akkor kaphatnak, ha minden feltételt teljesítenek, biztosítják a nyugodt, civilizált életkörülményeket minden egyes koszovói szerb számára. Belgrádnak szembesülnie kell a realitásokkal, meg kell fizetnie a milosevicsi elnyomó politika árát. Magyarán: az albánoknak meg kell tanulniuk viselkedni és a függetlenséget ki kell érdemelniük, Szerbiának meg el kell gondolkodni azon, hogy mit tehet a Koszovóban élő szerb kisebbség érdekében.

Akárhogyan is, a tárgyalófeleknek nem lesz könnyű dolguk. Hiszen ha az előttük álló napok alatt egyszer sikerül is valamiben megállapodniuk a küldöttségeknek, utána még a döntéseket a szerbekkel és az albánokkal is el kell fogadtatni. És valószínűleg ez még a tárgyalásnál is sokkal nehezebb feladat lesz.