Sorsdöntő vita az iráni atomról

Washington azt követelte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgősen avatkozzon közbe az atomválság ügyében. Tom Casey amerikai külügyi szóvivő sürgette, hogy a nemzetközi testület tegyen lépéseket Teherán ellen, Washington szerint ugyanis nem hangzottak el meggyőző érvek a tanácskozáson. Kiszivárgott hírek szerint Irán hajlandó lenne két évre felfüggeszteni atomprogramját, ám ez nem jelentheti nukleáris tevékenységének beszüntetését. Az amerikai és az európai álláspont eredetileg az, hogy Irán minden urándúsítási tevékenységet függesszen föl, s a perzsa állam atomprogramjára legalább ötéves moratóriumot szabnának ki, hogy Irán ezáltal is bizonyítsa: békés és nem katonai célokra fordítaná az atomenergiát.

Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök kedden felszólította a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget: nyújtson kártérítést országának amiatt, hogy Irán 2003-ban felfüggesztette nukleáris tevékenységét. Kína mindeközben sürgette Teheránt, hogy működjön együtt az ENSZ nukleáris ügynökségével, s ragadjon meg minden tárgyalási alkalmat Bécsben.
Mohamed el-Baradei, a NAÜ főigazgatója a hétfői ülést lezáró, optimista hangvételű nyilatkozatában úgy vélte: nem tartja kizártnak, hogy gyorsan meg tudnak állapodni a perzsa állammal, s ezáltal elkerülhető lesz, hogy a testület az ENSZ BT-hez forduljon.

A Biztonsági Tanács az a szerv, amely a nemzetközi jog alapján elrendelheti az Irán elleni szankciókat, ha Teherán folytatja atomprogramját, s ugyanez a testület dönthet az ENSZ határozatainak katonai úton történő kikényszerítésére is.  Szergej Lavrov orosz külügyminiszter figyelmeztetett: a válság biztosan elmélyül, ha a BT elé kerül az ügy. A politikus egyébként Washingtonban tárgyal a kialakult helyzetről.

Az Economist Intelligence Unit elemzése rámutat: a katonai erő alkalmazása Irán ellen igen jelentős kockázati prémiumot építene be a világpiaci olajárba, és rövid távra 100 dolláros hordónkénti olajár is elképzelhető lenne. A londoni elemző cég által kidolgozott alapforgatókönyv szerint (melynek 45 százalékos a valószínűsége) Irán a nyomás ellenére végrehajtja programját, de ez nem vezet háborúhoz. Ennél csak 10 százalékponttal kisebb a valószínűsége annak, hogy a konfliktust katonailag fogják rendezni a nyugati hatalmak.  

Bonyolítja a helyzetet, hogy Izrael, India és Pakisztán is rendelkezik a térségben atomfegyverrel, s egyikük sem írta alá a korlátozó egyezményt. Emellett az USA és Nagy-Britannia is megszegte a megállapodást, amikor atomfegyvereket adtak át egymásnak.

A perzsa állam úgy véli: joga van önálló urándúsításra,

s noha bőven rendelkezik olajjal, több lábra szeretné állítani energiaellátását; a folyamat külföldi ellenőrzése kiszolgáltatottá tenné az Egyesült Államoknak.

Oroszország felajánlotta, hogy a területén állítsák elő

a fűtőanyagot, de Teherán ezt egyelőre nem fogadja el.

Szakértők szerint Iránnak sok évre lenne szüksége az ipari méretű urándúsítás technológiájának elsajátítására, nem beszélve az atombombáról. Izrael ezt másként látja, s veszélyesnek tartja az Irán birtokában lévő nagy hatótávolságú hordozóeszközöket. -->