BEOL

„Értem? Te érted? Meg kell értened!

Értem, bár azt állítom, hogy ami ma történik a Magyarországon élő románok ügyében egy eredmény, aminek megvannak a mozgatói a múltban és közelmúltban. A múltban értsd. Trianon után a honi románság értelmiség nélkül maradt, majd a 45 utáni értelmiség inkább önmagáért volt, mint azokért, akiket képviselnie kellett volna. A rendszerváltás az asszimiláció eléggé előrehaladott állapotában találta a hazai románságot - akkor is egy eléggé el nem ítélhető nézet volt az uralkodó - „csak az volt román, aki képzett román volt” és a Szegedi főiskolán végzett- vagy ne adj Isten Romániában. Aki csak egyszerűen a szüleitől tanulta a nyelvet, a hagyományápolást az csak egy létező rossz volt, mert mellesleg még véleménye is volt (lásd: magyar plebeus és urbánus szembenállás, megtanultuk a többségi nemzettől), még az is vita tárgya volt, hogy Románia anyanemzet vagy nyelvi örökség csupán.

És ekkor jött 1994. amikor a hazai román értelmiség inkább fanyalgott az elfogadott nemzetiségi törvényen és kiesett az addig számára természetesnek számító vezetői pozícióból / elvesztette homokozóját, és az un. plebeus románság özönlötte el azt. / románul csak a természetes anyanyelvi létből fakadóan beszéltek / mergem la piác, cocotare, stb. / ami arra mindenképp jó volt, hogy nyilvánvalóvá váljon, élnek román nemzetiségűek Magyarországon, csak még saját elitjük előtt is szégyellniük kellett nyelvüket, nyelvtudásukat.

Addig csak szavazni kellettek négy - ötévenként, gyűjtötték Őket - szólások, mesék, táncok (isten áldja a gyűjtőket és azokat, akik megszólaltak), de róluk nem igazán esett szó. Ez az állapot, vagy helyzet felrázta a hazai románság elitjét és elég későn ugyan, de elkezdett megtisztulni, számot vetni a realitással - „ha már nem tudod befolyásolni az eseményeket, állj az élére” igazságát.

Ezzel a felismeréssel elindult egy olyan hatalmi harc a másik tábor ellen, amit átmenetileg – „mint a szovjetek Magyarországon” - a mai Román Országos Önkormányzatot vezető- politikai módszerekkel operáló - vezetése jelenít meg immáron 1998 óta. A szomorú az , hogy ez a harc nem a megoldás, a párbeszéd irányába halad, például nyelvi identitás – hagyományápolás - kulturális autonómia - belső demokrácia - kisebbségi érdekképviselet - közösségi önérvényesítés, hanem a megosztás, a másik fél véleményének erőből (szavazunk és kész) történő elvetése, mondhatnám megsemmisítése irányába. Ennek eredménye, hogy a hazai románság két meghatározó bástyája - Méhkerék és Kétegyháza – képviseletét az Országos Önkormányzatban a saját településükön valódi / települési önkormányzati / választáson könnyűnek találtatott személyek- tisztelet a kivételnek – jelenítik meg  és persze nem igazán átütő felkészültséggel. A harc most jutott el arra a szintre, amikor már csak a dac és a „csak azért is” a legfőbb motiváció. Nem számít érv és józan szó! - Talán gondolkodnunk, érvelnünk kellene és nem veszekedni. Talán MI mindannyian a Magyarországon élő románok, beszéljük meg a jövőt érintő nagy kérdéseket (oktatási stratégia, gyulai román gimnázium stb.).

Ne győzni akarjunk, csak meggyőzni önnön magunkat, hogy együtt jobb, átgondoltabb és a sikeresebb jövőt és jól együttműködő közösséget tudunk álmodni - amelyik képes az öntisztulásra, érdekérvényesítésre, közösség iránti feltétlen alázatra. Vezetni szerényen és nem önmagunkért kell, hanem a jövő „Magyarországi Román Közösségéért”. Legyen ez egy felhívás mindannyiunk felé, és tegyük félre vélt vagy valós sérelmeinket, üljünk le ahhoz a bizonyos magyarországi román nemzetiségi kerekasztalhoz, hirdessünk egy új együttműködési modellt mindazok, akik valamit megőriztünk Őseink hagyatékából, de legfőképpen büszkeségéből, tudásából és elszántságából. Adjon a Jóisten ehhez nekünk erőt, hogy felül tudjunk emelkedni szánalmas emberi gyengeségeinken, mert ha valaha voltunk is ennél nehezebb helyzetben, soha ilyen megosztottak és cselekvésképtelenek nem voltunk, és ezt a megosztást önnön magunknak köszönhetjük.”

Árgyelán György

(A fent közölt írás egy olvasói levél, így tartalma nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját.)