BEOL

Ez még önmagában korántsem hír, hiszen az információs társadalom, az internet, a digitális világ - kinek mi tetszik - mindenkinek nagyon fontos, legalábbis, amíg beszélni kell róla. Ám ha cselekvésre kerül sor, jó magyar szokás szerint a dolgok elsikkadnak, s az lesz belőle, ami. 2007-2008 fordulójára például az, hogy a velünk együtt csatlakozott országok közül mi vagyunk a legutolsók mind az egy főre jutó internet-ellátottság, mind a használat szempontjából. De ha van időnk elmélyedni statisztikai elemzésekben, akkor láthatjuk, hogy mind az intézményi (e-ügyintézés), mind a gazdasági (e-business, e-commerce, b2b) szférában olyan államok előznek bennünket, mint Szlovákia, Csehország, nem beszélve a balti államokról, illetve a már euróval fizető szlovénekről - és bizony-bizony nem sok idő van hátra, és az EU-csatlakozást nálunk komolyabban vevő Románia is beelőz.

Szóval it-viziókban sosem volt hiány Magyarországon: Sulinet, E-Magyarország, ilyen-olyan akciók (melyekkel összességében rosszabbul járt az igénybe vevő), de a lényeg, az mindig elsikkadt. Ki kell mondani: a politika miatt. Ha egy-egy projekt életképesnek ígérkezett, a mindenkori ellenzék azért tett keresztbe, mert nem akarta, hogy politikai vetélytársai számára ez sikert jelentsen, a kormánypárt kezei közt azért vált halottá, vagy legalábbis erőtlenné a kezdeményezés, mert  - khm, ezt is ki kell mondani - sok esetben kampányra, dinasztiaépítésre is jutott a célforrásokból. És tegyük a szívünkre a kezünket: a jelenlegi politikai elit köreiben akad-e olyan párt, amelyik nem rémül meg az információs társadalom leglényegétől, a polgárok megsokszorozódó szabadságától?

Habár az aláíró politikusok neve - Márfai Péter (MSZP), Nyitrai Zsolt (Fidesz), Kovács Kálmán (SZDSZ), Pettkó András (MDF), Molnár Béla (KDNP) - sokak számára teljesen idegenül cseng - a belpolitikával napi szinten foglalkozó jegyzetíró is bevallja, hogy egy-két képviselőnek utána kellett néznie -, mégis több ez, mint egy rejtett hír. A mi olvasatunkban egy nagyon fontos cél érdekében a parlamenti pártok emberei le tudtak ülni és ki tudták nyilvánítani, hogy fontos számukra a digitális szakadék csökkentése. Még akkor is dicséretes ez a dolog, ha a hírből kiderül: tulajdonképpen EU-s nyomásról van szó. Az alapvetően optimista jegyzetíró persze annyira nem naív, hogy hamarosan megszületnek azok a nemzeti minimumok, amelyek igazi demokráciákban keretet adnak kormányok és ellenzékek mozgásának, de egy információs nemzeti minimum azért nem hangozna rosszul.

S ha már a vízióknál tartunk: a következő kampányvitát a blogger Gyurcsány, illetve a honlapját videóblogszerű alkalmazással színesítő (azaz vlogger) Orbán a világhálón igyekszik meggyőzni a közvéleményt, például egy online stratégiai játékkal, melyben az nyer, akinek sikerül egy országot elfoglalnia úgy, hogy több kórházat zár be, több vasutat szüntet meg, rendőrsége több civilt ver össze, és persze minél több bennszülött agyát sikerül összezsugorítani úgy, hogy a továbbiakban mindenről csakis azt gondolják, amit a vezér.