BEOL

Nem habozik a magyar blogoszféra legtöbb találatot produkáló képviselője: megteszi azt, amit egyébként Orbánéknak is meg kellett volna, ha győznek: meghúzza a nadrágszíjat, s hamarosan kiderül, hogy mennyire.
A legnagyobb ellenzéki párt pedig felismerve az elmúlt évek hibás taktikáját - egy tábor, egy zászló - rögtön osztódásba fog, útjukra engedte a kereszténydemokratátkat - akik talán nem is akartak kiszakadni a kényelmes fideszes frakcióalomból. Felvetődött Orbán menesztésének lehetősége is, de ezt több okból sem lehet véghezvinni: egyrészt a Fidesz-struktúra már régen úgy van kitalálva, hogy a disszonáns hangokat kitaszítják a kórusból, másrészt pedig a magukhoz édesgetett - khm - szélsőjobb sem tudna mit kezdeni a szituációval, neki vezér kell, most pedig csak egy vezér van a láthatáron, Aviktor. (Bár tanult politológusok vasárnap este óta bizonyára izgatottan elemeznek, az egyik Trianon-megemlékezésen az sípolósok simán kifütyülték Kövér Lászlót, amiért a Fidesz megszavazta Románia EU-csatlakozását).
Visszatérve a farkast kiáltó fiúhoz: valóban jön-e a farkas? Még nem látszik, természetesen, viszont a nyáj nyugtalanságát nem árt lebecsülni, s fideszes politikusok, hozzájuk közel álló elemzők jól látják: bizony ez az új kormányzati struktúra több szempontból is necces. Egyrészt azért, mert Gyurcsány Ferencnek a kormánylistával nem igazán sikerült bebizonyítania, hogy a változás embere, sőt, bizonyos visszalépés is észrevehető: Bozóki, Magyar megy, Hiller jön, Juhász megy, Szekeres jön, Kiss Péter, Lamperth marad. A másik aggodalomra okot adó jelenség, hogy ez a kormányzati modell kevésbé köteles az Országgyűlésnek elszámolni, hiszen három olyan csúcsszerv jött létre a minisztériumok és a miniszterelnök közé iktatva, mely közvetlenül Gyurcsány irányítása alá tartozik.

A modell minden bizonnyal hatékony, mondjuk a gazdasági életben, a demokrácia azonban nem részvénytársaság, hogy mondjak én is egy közhelyeset és korszerűtlent, de valahogy én egy ilyen régi vágású fazon vagyok: azok közé tartozom, akik szerint a cél nem szentesíti az eszközt - még hogyha azt olyan profi módon kommunikálják is.
Félreértés ne essék: aligha akad gondolkodó ember ma Magyarországon, aki nem tartja szükségesnek a költekezés megállítását, a pénznyelő struktúra karcsúsítását, a közteherviselés eszméjének érvényesítését. Ám jobban szeretjük, ha ezt átlátható módon végzik. Jelenleg viszont van egy nem túl hiteles ellenzékünk, egy csak nyomokban hiteles sajtónk, miközben a végrehajtó hatalom egy része kibújni készül az országgyűlési kontroll alól - nem túl jó kilátások.
Szóval, figyeljünk oda. Nem biztos, hogy jön a farkas, de ne feledjük: ordas barátunk, a hatalom akkor is éhes, ha egyébként szelidnek és játékosnak tetteti magát.
Korbely György