BEOL

— Munkatársai nagy igyekezettel készítették elő az évfordulót. Láthatóan kedvelik és tisztelik Önt, s büszkék saját osztályuk eredményeire is. Mennyire fontos a csapatmunka a nőgyógyászatban?

— Azt gondolom, a nyugodt, demokratikus munkahelyi légkör, a jó hangulat, egymás megbecsülése elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Ezt édesapámtól is így tanultam, aki hosszú időn át vezette a békéscsabai vérellátó állomást. Az elmúlt tizenöt évben egy olyan jól összeszokott és nem utolsó sorban összetartó, egymást segítő csapat alakult ki nálunk, amelyben öröm dolgozni. Dr. Szeberényi Zsolt, dr. Boros László, dr. Róna István, dr. Gruda Miklós, dr. Baukó Attila és dr. Orosz István alkotja azt a társaságot, melyhez időközben csatlakoztak a fiatalabb kollégák. Egy-egy komplikáltabb, súlyosabb esetnél nem ritka, hogy négy-öt orvos is bejön szabadidejét feláldozva, hogy egymást segítve találjuk meg a legjobb megoldást.

 

— Említette édesapját, aki ugyancsak orvos volt. Családi indíttatásból választotta ezt a hivatást, vagy más vezérelte, amikor gyógyításra adta a fejét?
— Édesapám példája meghatározó volt. Harmincöt éven át dolgozott a vérellátó állomáson, bár pályája elején ő is a szülészeten kezdett. Annak idején még valódi megbecsülés övezte az orvosokat, elismerték a munkájukat, s én ezt láttam gyermekként. Ezért döntöttem e mellett a pálya mellett, s mindenképpen valami manuális szakterületet kerestem. Az egyetem elévégzése után először a traumatológián kaptam állást, majd a szülészetre kerültem. Azóta is itt vagyok. Az orvosok megbecsültsége mára viszont igen sokat változott.

— A szülészek még mindig az irigyelt emberek közé tartoznak. Milyen téren hiányzik a megbecsültség?
— Az orvosi fizetések szégyenletesen alacsonyak, s amikor a paraszolvenciáról beszélnek, azt rendre elfelejtik, hogy a szülész éjjel is kiugrik az ágyból, ha beindul egy szülés, ráaadásul a rengeteg ügyelet, a folyamatos stressz megviseli a szervezetet. A megbecsültség hiánya ugyanakkor nem is igazán pénz kérdése. A média tele van az orvosokat lejárató híradásokkal, ügyvédek szakosodnak a műhibaperekre, s szinte belehajszolják a családokat ezekbe az ügyekbe. Azt elfelejtik előre közölni, hogy a tíz perből nyolcban elbukik a vád. Ez az orvosellenes közhangulat elszomorító. 

— Beszéljünk vidámabb témáról! A Réthy Pál kórház nőgyászai országszerte elismerten magas színvonalon végzik a laporoszkópiás műtéteket, s az elsők között alkalmazták ezt a módszert. Mi ennek a jelentősége?
— „Kulcslyuk-technikának” is nevezik: a lényege, hogy az operáció során nincs szükség a has felvágására, néhány, egészen kicsi metszést ejtve, a hason belül végezzük el a szükséges beavatkozásokat. Így sokkal gyorsabban, kisebb fájdalommal épülhet fel a páciens, kíméletesebb az operáció, s a méhet is meg tudjuk menteni azon esetekben, ahol a hagyományos eljárással ez elkerülhetetlen lenne. Az elmúlt héten megrendezett konferencián dr. Szeberényi Zsolt kollégámmal és barátommal együtt két-két, ilyen laporoszkópos műtétet mutattunk be élőben.

— Szülészként mi a véleménye arról, hogy évről-évre egyre kevesebben vállalnak gyermeket hazánkban?
— Ez súlyos társadalmi probléma, a megoldás sajnos nem a szülészorvosok kezében van. Az viszont érdekes és örömteli, hogy míg máshol valóban érzékelhető ez a tendencia, a békéscsabai kórházban tavaly stagnált, idén pedig nőtt a születések száma. Ennek egyik oka persze az lehet, hogy nem csupán a mi ellátási körzetünkből, hanem más településekről is érkeznek hozzánk édesanyák, hogy itt hozzák világra gyermeküket. Ez is egyfajta elismerése az igazán méltó, modern körülmények között működő osztályunknak, s igényes munkát végző munkatársaimnak, beleértve természetesen a szakdolgozókat is.

— Visszatértünk a csapamunka fontosságához. Ha jól sejtem, helyettesével, dr. Szeberényi Zsolttal különlegesen jól tudnak együttműködni.
— Baráti a kapcsolatunk, a szabadidőnket is szívesen töltjük együtt. Öt év van közöttünk, egy általános iskolába jártunk, ahol én voltam Zsolt őrsvezetője is a Winnetou őrsben.