BEOL

— Megfogalmazódott az igény a nyolcvanas évek végén Magyarországon a modern floatüveggyártó technológia iránt. Ön akkor az Üvegipari Művek műszaki vezérigazgató-helyettese volt. Hogy emlékszik arra a két évre, amikor elkezdődtek a tárgyalások az amerikaiakkal? Végül miért választották Önt az orosházi gyár vezetőjévé?
— A Guardian gyártási helyet keresett régiónkban, mi, magyarok pedig technológiai és befektetési partnert. A két fél szándékai találkoztak. A tárgyalások befejeztével az amerikaiak lehetősége volt kijelölni az ügyvezetőt. Felkértek, irányítsam a gyárat. Két napig gondolkodtam, elvállaljam-e. Eljöjjek-e egy sikeres vállalat éléről, s költözzek-e vidékre a családommal. Végül megállapodtunk azzal az amerikai vezetővel, aki ezután 18 éven át volt a főnököm.

— Sikeres magyar üvegipari szakemberként hogyan volt képes nagyon rövid idő alatt amerikai munkakultúrát meghonosítani Orosházán?
— Az üvegiparnak itt hagyományai voltak. Nem kellett elmagyarázni az embereknek, mi a négy műszak, azt, hogy a kemence folyamatos működését biztosítani kell. Elsősorban pénzügyi, üzleti kultúrát kellett meghonosítani. Elsőként vezettük be például, hogy a dolgozók nem ablaknál vették fel a fizetésüket. Átutaltuk a bérüket.

— Azt nyilatkozta korábban, csapatban szeret dolgozni. Dönteni úgy szeret, hogy közben vezetőtársai is azt érezzék, a döntés saját érdemük is. Több gyár vezetőivel, dolgozóival tartja a kapcsolatot. Ezt a módszert ma is követi?
— Tíz gyár működik Angliától Oroszországig, a Guardian európai várható árbevétele idén 1 milliárd euró. Nekem a döntési szinteken kell megfelelő embereket kiválasztanom, a kulcsembereket kell megtalálnom, akikkel a célokért képesek vagyunk együtt dolgozni. Ez a csapat nemzetközi, más kulturális háttérrel, gondolkodással rendelkezik. Tárgyalásaink során vannak határozott elképzeléseim, de egy jól alátámasztott javaslatra nyitott vagyok.

— Egy főnöke volt 18 éven át. Ott is váltás történt. Ezt hogy élte meg?
— A Guardian síküvegcsoportjának vezetője Scott Thomsen lett, aki jóval fiatalabb, és hosszabb időt töltött a kutatás-fejlesztés területén. Olyan dinamikát hozott a jelenlegi szervezeti felállásba, amivel engem is magával ragadott, inspirál. Megemlítettem neki, elmennék nyugdíjba. Azt válaszolta, három kontinensen új embert választott, Európában (a Guardian legnagyobb divíziója) szeretne egy tapasztalt emberrel dolgozni. Ez a megnyilvánulása szakmailag és emberileg is jólesett.

— Mennyi időt tölt utazással?
— Elég sokat. Minden héten úton vagyok. Alelnökként feladatom a gyárak irányítása, a fejlesztések előkészítése, a piacok és a vevők ismerete, valamint az eredményes pénzügyi működés. Fárasztó az utazás, de még több szellemi energiát igényel a tárgyalásokra való felkészülés, és az azokon való részvétel, illetve az irányítás.

— Hol érzi magát igazán otthon?
— Magyarként vagyok európai polgár. Ez egy sokkal szélesebb és objektívebb rálátást ad az országra is. Itthon zavar az élet minden részét átszövő és mindent meghatározni akaró politika. A kettős kommunikáció: mást mondunk belföldre és mást külföldre. Vannak országok és városok, amelyeket különösen kedvelek. Szívesen élek Budapesten, örömmel jövök Orosházára. Szeretek Berlinben lenni, sokszínű, kulturálisan az egyik legnyitottabb város. De ez elmondható Oroszországra is.

— Elfoglaltságai mellett marad ideje nézelődni, kikapcsolódni?
— Ha ezt 2 éve kérdezi, akkor igennel válaszoltam volna. Ez az új feladat sok munkát, lekötöttséget jelent, intenzív 1—2 év munka vár rám. De ezzel számoltam. Utána engedhetek meg magamnak több szabadidőt ismét. De ennyi elfoglaltság mellett is járok úszni, szeretek olvasni, a hét végén eljutottam koncertre, színházba. Ha Berlinben ér az este, ott is elmegyek egy-egy operaelőadásra. Felnőttek a gyermekeim, ennek ellenére ők is és a feleségem is igénylik a jelenlétemet. Bánt, hogy a családomra kevés idő jut. Ez nekem is hiányzik.