BEOL

Az uszodából érkezett reggeli találkozónkra Kmetykó János. A békéscsabai építész pörgős életet él, ami a tervezőasztalon hagyományos, kiegyensúlyozott építészeti formákban ölt testet. Erre példa a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola, amely a megyeszékhelyen harmonikusan simul a környezetébe.

Kortalannak tetszik, holott öt éve történt Kmetykó János tervei nyomán a rekonstrukciója. A megyei építész kamara idén a legkiemelkedőbb színvonalú és építészeti értékű alkotásnak ítélte. A tervező kedvenc helye az aula, s a diákoké is, beszélgetésünk alatt többen tanultak, telefonáltak beszélgettek a közelünkben.

— Miután megkaptam a feladatot, alaposan feltérképeztem a diákok és a tanárok igényeit — kísért körbe a zsibongóban Kmetykó János. — Ennek nyomán született meg ez az kör alakú, háromszintes attraktív tér, amely egyszerre alkalmas a nagyrendezvények megtartására, ugyanakkor az intimitását is megőrizte.

— Békéscsabát a nyolcvanas években főépítészként formálta. Mi a városban a kedvenc helye?
— A megyei könyvtár épülete. Funkcionálisan és építészetileg is európai szintű, a tervezői méltán kaptak érte Ybl-díjat. Ha visszalépek az időben, a főteret említem, a négy térkapcsolatával kuriózum Magyarországon.

— Mi vonzotta erre a pályára?
— Már óvodás koromban kőművesnek készültem. Az irányt tartva, a szegedi építőipari technikumban végeztem, onnan egyenes volt az utam a műszaki egyetemre.

— Munka mellett is tanult.
— A tudásvágy mellett az is motivált, hogy kibújhassak a pártiskolai képzések alól. Amikor középvezetőként erre kapacitáltak, egyből beiratkoztam egy szakmérnökire, két iskolát meg mégse végezhettem egyszerre. Az évek során így szereztem városépítő, építéskivitelező szakmérnöki, majd egy urbanisztikai képesítést.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Sok mindent utólag értékel az ember. Így van ez a kortárs építészettel is. Ha Ön választhatna, melyik korban próbálná ki magát?
— A 19—20. század fordulója áll hozzám a legközelebb, lényegében abban az időben alakult ki Békéscsaba arculata. A középületek nagy részét akkor emelték, s olyan neves mesterek hagyták itt kezük nyomát, mint például Ybl Miklós.

— És milyen a Kmetykó-féle stílus?
— Kicsit konzervatívabb annál, mint ami a 20. század végét és napjainkat jellemzi. Alapjában véve nyugodt, kiegyensúlyozott stílust követek, amelynek a legfontosabb része a funkcionális megfelelőség, a megjelenésben pedig a környezetbe illeszkedés. A mestereim közt tudhattam Pogány Frigyest, aki a funkció és forma egységét tartotta szem előtt, mondván, nem a divatnak építkezünk. Magam is ezt képviselem.

— Mégis, mindegyik kor épületei sugallnak valamit: gazdagságot, befolyást. Mit üzennek a mostaniak?
— A felfokozott életritmust. Megjelennek a derékszögű rendszerből kitörő építészeti elemek, a kifelé dőlő falak, ezek mind dinamikát, pörgést képviselnek. És rengeteg olyan épületet látni, amiről lerí, hogy itt a pénz nem számított.
 
— Önből pedig a harmónia árad. 
— Ezt elsősorban a családi boldogság javára írom. Jövőre lesz negyven éve, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek a feleségemmel. A gyermekeinket felneveltük, mindketten példás életet élnek. Bár a nagy művészek azt mondják, hogy az alkotó munkához kell egy kis forradalom, én nem osztom ezt a vélekedést. A hivatásomban sem az az ember vagyok, aki belefog valamibe, azután továbbáll. A hosszú pályafutásom alatt négy munkahelyen dolgoztam, az ötödik a saját cégem immár 15 éve.
 
— És mi az, ami kikapcsolja, ami pihenteti?
— A feleségem azzal cukkol, hogy a hobbim a munkám, pedig nem vagyok munkamániás. Az egyik hobbim a barkácsolás, a másik a sport, ami végigkísérte az életemet. Fiatalon versenyszerűen atletizáltam, ezt később évtizedekre a kispályás foci váltotta fel, mára az úszás maradt. Ha csak tehetem, az uszodában kezdem a napot.

— Mi a vágya, ami megkoronázná a pályáját?
— Nagyon szerettem volna színházat tervezni. Számomra az a csúcs, ott az építész a technikától kezdve a nézőtéren keresztül az előcsarnokon át az épület megjelenéséig a tudása legjavát nyújtja. Gyönyörű feladat és keveseknek adatik meg. Lehet, hogy nekem sem, de mindig vágytam rá.