BEOL

— A krimifilmeken szocializálódott, laikus közönség úgy tudja, hogy az ügyvéd vehemensen, körme szakadtáig védi a vádlottat, a bölcs bíró a pulpitus mögött ülve hoz ítéletet, az ügyész mérsékelt és tárgyilagos. De mi is a feladatuk a vádhatóság képviselőinek?
— Rendkívül sokrétű és összetett a munkánk, de fő területünk a büntetőjog, innen is ismerhetnek bennünket leginkább az emberek. Az ügyész végigkíséri az egész büntetőeljárást, a nyomozás elrendelésétől kezdve egészen a jogerős bírósági ítélet megszületéséig. Ott vagyunk a gyanúsításnál, a nyomozás során irányítjuk a hatóság munkáját, később jön a vádelőkészítés, s ha van elegendő bizonyíték, vádat lehet emelni az ügyben.

Zömében iratokból dolgozunk, de előfordul, hogy ott vagyunk a kihallgatáson, a tárgyaláson pedig aktívan közreműködve, kérdéseket feltéve igyekszünk kétséget kizáróan bizonyítani, hogy minden úgy történt, ahogyan az a vádiratban szerepel.

— Tehát önökön múlik, hogy eljut-e egy ügy a bíróságig vagy sem? Súlyos felelősség.
— A bizonyítékokon múlik, hogy végül is elítélnek-e valakit a terhére rótt bűncselekmény miatt vagy sem. Az ügyész ezeket veszi sorra, értékeli, összesíti. Ezért nagyon fontos a nyomozóhatóság munkája, hiszen a bizonyítékok összegyűjtése, rögzítése az ő feladatuk. Nem véletlen, hogy jelentős tárgyi súlyú ügyekben fokozott ügyészi felügyeletet rendelnek el. Ilyenkor még inkább szoros együttműködésben dolgozunk a nyomozást végzőkkel, rendszeresen konzultálunk, sőt, konkrét utasításokat is adunk számukra.

— A rend marcona őrei miként viselik, hogy egy nő irányítja őket, felügyeli munkájukat?
— Azt gondolom, a hosszú évek munkája, a sok közös feladat során megismertek, s ennek köszönhetem, hogy elfogadnak. Jó a kapcsolatom a rendőri vezetőkkel, a nyomozást végzőkkel, sokszor ők keresnek meg kérdéseikkel, s ez azt jelenti, hogy bíznak a véleményemben. Ez csapatmunka, mindannyiunk érdeke, hogy az elkövető — ha valóban bűnös — megkapja az ítéletet.

— Előfordul, hogy egy bűntett helyszínén is megjelenik az ügyész? Mondana erre egy példát?
— Az erőszakos, életellenes bűncselekmények között lehet erre példa. Néhány éve történt az a békéscsabai emberölés, melynek áldozata egy vadászboltos volt. Itt már a helyszínelésnél jelen voltunk. Fontos, sok pluszinformációt, benyomást ad, ha mi magunk is látjuk, hol, milyen körülmények között történt az eset. Hasonló célja van, amikor helyszíni kihallgatáson mondja el a vádlott vagy gyanúsított, szerinte mi és hogyan történt. Ilyenkor a magatartása, rezdülései is sokat elárulnak.

— Előfordult már, hogy egy vádlott nagyon ellenszenves volt, mégis kiderült róla, hogy ártatlan?
— Azt szoktuk mondani, hogy minden ügy mögött emberek vannak, de a szimpátia, vagy az ellenszenv nem befolyásolhatja a munkát. A szubjektivitást teljesen ki kell iktatnunk. Szigorúan tényekből dolgozunk, azokat összevetve, elemezve kell meghoznunk a következtetéseket és döntéseket, melyeket persze mindig szükséges alátámasztani. Itt nem lehet pusztán megérzésekre hagyatkozni.

— Milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie egy jó ügyésznek?
— Lelkiismeretes hozzáállás, logikus gondolkodás, talán ezek a legfontosabbak. Sokszor kell a józan paraszti ész ahhoz, hogy a bizonyítékok rengetegéből előhozzuk a megoldást. Egy csalás vizsgálata során például 15 ezer oldalas iratanyagot kellett úgy megismernem, hogy tisztában legyek minden fontos részlettel.

— Ön inkább az íróasztalnál történő elemző munkát vagy a bírósági tárgyalás színpadias légkörét kedveli?
— Az előbbi áll hozzám közelebb. Kilenc évig másodfokú ügyész voltam, akkor szinte csak iratokból, azt is bírói szemszögből vizsgálva dolgoztam. Ezt nagyon szerettem, érdekes más megvilágításból újraelemezni az eseteket.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Több ezer oldalt elolvasni, logikus megoldást találni a kérdésekre, vagy akár a tárgyaláson vádbeszédet mondani: igen kemény szellemi teljesítményt kíván. Miként lehet ezt kipihenni?
— Szabad időmben sportolni szeretek. Ha tehetem, szívesen úszom vagy kerékpározom. Az olvasáshoz időnként az ügyiratokat letéve, már nincs sok kedvem.