BEOL

Az Év polgárőre elismerést dr. Túrós Andrástól, az országos szövetség elnökétől a fővárosban vehette át Kollár Attila. Amikor leültünk beszélgetni a kondorosi fiatalemberrel, elárulta, élmény volt olyan neves polgárőrökkel is találkoznia, mint a humorista, Markos György, akit eddig csak televízióból ismert.

— Gondolom, nem a népszerűség, az ismertség hajt egy vidéki, családos férfit, hogy polgárőr legyen? Mi volt az ön motivációja?
— Az ismerőseim körében voltak polgárőrök, de valójában a feleségem fedezett fel egy hirdetést a helyi kábeltelevízióban. Ő kérdezett rá, volna-e kedvem jelentkezni. Igent mondtam, mert úgy gondoltam, ha már van a  településünkön ilyen civil kezdeményezés, tudok majd én is segíteni. Ennek már három éve. Magam is erősítem a tagságot, harminckilencen vagyunk. Aktív polgárőrként szembesültem azzal, milyen elvárások vannak a lakosság részéről velünk szemben és milyen ez a munka. Ma már én is keresem azokat a megbízható embereket környezetemben, akiknek felajánlom, csatlakozzanak a kondorosi polgárőrséghez.

— Tudja, miért éppen önt terjesztették fel erre az elismerésre?
— Csak sejtem, hogy elégedettek helyben és megyei szinten is a leadott szolgálataimmal. Ha megkérdezték a Kondoroson dolgozó négy körzeti megbízottat, azok is biztosan elmondták, hogy közös szolgálataink idején mivel, hogyan segítem a munkájukat.

— Sok a tennivaló a kondorosi éjszakában? Mikor szereti járni az utcákat, a külterületeket?
— Mindig szombat éjszakára kérem a szolgálatot, mert akkor van igazán mozgás a településen, gyorsabban telik az idő. A szórakozó fiatalokra kell figyelni, no meg a vagyonvédelemre. Az erőfitogtatók hamar megragadják a virágládákat. Cél a bűnmegelőzés. Ha rendezvény van a faluban, szólnak a szervezők, kanyarodjunk feléjük is. A napokban sok időt töltöttünk a temetőben.

— Elárulta, a  felesége hívta fel a figyelmét a polgárőri munkára. Amióta aktívan szolgálja, figyeli és vigyázza a kondorosiak nyugalmát, azóta is támogatja ebben a párja? Nem tesz szemrehányást az éjszakai távolmaradások miatt?
— Akkor megyek el otthonról, amikor a fiaink már elalváshoz készülődnek. Ha közös családi programjaink vannak, akkor rugalmasan kezeljük a szolgálatokat. Egyébként most kérdezett rá a feleségem, amikor a hosszú hétvégén sok időt töltöttem a temetőben a lopások, rongálások megelőzése érdekében, hogy biztosan ezt akarom én csinálni? De megnyugtattam, ilyen alkalom egy évben csak egyszer van. Olyan eset is előfordult már, hogy a házalók éppen hozzánk csengettek be, tűzifát akartak eladni, a párom felírta a rendszámukat, értesített engem, én meg a rendőröket, így hamar kiderült, kik végeznek a faluban tiltott tevékenységet.

— Milyen a polgárőrök megítélése Kondoroson?
— A többség tudja, hogy nem céltalanul autózunk esténként, hiszen megnézzük a telephelyeket, olyan utcákba is eljutunk, ahonnan elmennek a lakók valamilyen program miatt és védtelenek maradnak házaik. Megjelenünk a település bármely pontján, a külterületeken is. Ezt sokan megköszönik, hiszen tudják, szabadidőnket áldozzuk fel Kondoros nyugalma érdekében. Alkalmanként persze előfordul, hogy kritikus megjegyzésekkel illetnek bennünket.

— Kevés szabadidejében olyan szenvedélyének hódol, amit kevés férfi mondhat el: gyöngyöt fűz. Honnan ez az elkötelezettség?
— Még kisdiák voltam, amikor fonalból készítettem karkötőket, majd jött a gyöngy. Vettem könyvet, abból magam tanultam meg a gyöngyszövést. De foglalkozok üvegfestéssel is. A tervezéstől a kivitelezésig mindent megcsinálok. Vannak térbeli kompozícióim is. Nyáron bemutatkozási lehetőséget kaptam a kondorosiak világtalálkozóján. Összeszedtem a rokonságból a legszebb darabjaimat — mert mindent elajándékozok, így otthon nem őrizgetem a munkáimat — és kiállítottam. A gyerekeim is örökölték tőlem a kézügyességet. Úgy érzem, így teljes az életem. Elégedett ember vagyok, aki így érzi jól magát a bőrében.