BEOL

— Az elmúlt években nagyon sokat utazott. Hol töltött több időt: idehaza vagy a nagyvilágban?
— Volt olyan év, aminek legalább a felét külföldön töltöttem. A Haltenyésztési Kutatóintézetben 1974-ben kezdődött egy FAO-program, ekkor hívtak oda dolgozni. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének megbízásából szakértőként — az akvakultúra műszaki fejlesztése témakörben — többször dolgoztam Kínában, Kubában, Iránban, Laoszban, Lesothoban, Pápua Új-Guineában és Vietnamban. Az utóbbi években főleg Európa és Ázsia országaiban jártam.

 

— Négy évtizedet töltött a kutatói pályán, ebből kettőt az intézet vezetőjeként. Az elért eredmények közül mire a legbüszkébb?
— Arra, hogy ennek a kis országnak ezt a kis ágazatát, a halászatot sikerült nemzetközi szinten is elismertté tennem. A HAKI hozzájárult a fejlődő világ élelmezési problémáinak orvoslásához, az ottani termelői szféra fejlődéséhez. Amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, a mi intézetünk már komoly nemzetközi háttérrel rendelkezett. A projektekben helytálltunk, éppen ezért a nyugat-európai partnerek szemében mindig is kitüntetett kelet-európai partnerek voltunk. Ebben nagy részem volt, amit jelez az is, hogy 2006-ban az Európai Akvakultúra Társaság elnökévé választottak.

— Azzal, hogy nyugdíjba megy, gondolom nem fejezi be végleg a kutatói munkát, nem üldögél majd otthon egy fotelben.
— Szó sincs róla! A nyugdíjazással egy csomó kötelezettség alól felszabadultam, mostantól jobban tudok majd koncentrálni a tudományos tevékenységre. Hazai és nemzetközi szinten is számítanak rám, több európai szervezetnek, nemzetközi projektnek vagyok a vezető tisztségviselője, szakértője. A jövőben elsősorban a szakmai tapasztalatok átadására, a tudományos ismeretek közkinccsé tételére szeretnék koncentrálni.

— Ön szerint hogyan lehet a tudományt közelebb hozni az emberekhez?
— A tudósoknak és a hétköznapi embereknek is nyitottabbá kell válniuk. Az elmúlt években mi itt, a HAKI-ban tettünk is ebben az irányban lépéseket, minden évben megrendezzük például a kutatók éjszakáját. Jómagam nagyon sok energiát fordítottam arra, hogy a tudományos eredmények a gyakorlatban is hasznosuljanak. Ha lenne még 40 évem, akkor méginkább erre tenném a hangsúlyt.

— Szarvason a HAKI mellett több termelő cég is van. Itt tehát már megvalósult ez az együttműködés?
— Egy modellértékű komplexumot sikerült létrehoznunk. Szarvason van Európa legnagyobb afrikai harcsa termelő telepe, s a pontytenyésztésben játszott szerepünk világviszonylatban is kiemelkedő. A HAKI nemcsak egy kutatóintézet, hanem egy központ, amely példázza a kutatók és a termelői szféra együttműködését.

— Úgy tudom, amerre járt a világban, mindenhová magával vitte a fényképezőgépet és a videokamerát. Mi lesz a felvételek sorsa?
— Legalább ötszáz órányi videoanyagom van. Megszólaltattam, s időnként meg is énekeltettem az egzotikus országok egyszerű, természetközeli embereit. A felvételeket szeretném a régió televízióiban bemutatni.