BEOL

— Kevesen mondhatják el magukról, hogy valóra váltotta Tordy Géza bútorálmát.
— Valóban lehetőségem nyílt arra, hogy elkészítsem a kiváló színész által megálmodott két gyönyörű fonott fotelt. Tordy Géza maga rajzolta meg, hogy milyen bútort szeretne, majd az elképzeléseit elküldte nekem; a tervei szolgáltatták az alapot a garnitúrához. A művész úr ezután közvetlen és kedves levélben köszönte meg a munkánkat.

— Békés a kosárfonás hazai fellegvára. Egyértelmű volt, hogy ön is ezt a hivatást választja?
— Egyáltalán nem. A szüleim földműves és állattenyésztő emberek voltak, a családunkban soha nem foglalkozott senki ezzel a településen egyébként valóban hagyományosnak számító kézműves tevékenységgel. A sors azonban úgy hozta, hogy az általános iskola után el kellett mennem dolgozni, s akkoriban tulajdonképpen a kosárfonás kínálta az egyetlen igazi lehetőséget a pénzkeresetre. Elhelyezkedtem a háziipari szövetkezetnél. Egyébként nagyon szerettem volna varrónő lenni. Azóta is sokat gondolkodtam azon, milyen irányba fordul a sorsom, ha összejön a tervem.

 

— Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával mesélte, hogy néha egészen furcsa kérésekkel is megkeresik. Melyek voltak a legkülönlegesebb megrendelések?
— Egy alkalommal Svájcból arra kértek, hogy készítsünk négy kaput a lovaspóló játékhoz. Csak a tervezés és az előkészítés három hétig tartott, ám végül sikerült megfonni a több mint három méter magas kapukat. A helvét üzletember vissza is jelzett, hogy amióta a békési terméket használják, azóta a lovak is biztonságban vannak. Egészen más, és elsőre kissé morbidnak tűnő megkeresés volt, amikor koporsók fonásáról kértek tőlünk árajánlatot. Bár Nyugat-Európában sokan választják a temetkezésnek ezt a fajtáját, én éjszakákat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán válaszoljak-e a budapesti cégnek. Végül — utólag talán nem is bánom — nem lett semmi az együttműködésből. A legtávolabbi ország pedig, ahová eljutottak a termékeink, Anglia. Egy brit szállodalánc hoteljeiben a vendégek békési kosarakba teszik a cipőjüket, ruhájukat, amit a személyzet ezután kitisztít, illetve kimos.

— A múlt héten magas állami kitüntetéssel ismerték el. Mit érzett a Csokonai Vitéz Mihály alkotói díj átvételekor?
— Bevallom őszintén, hogy még most is libabőrös leszek, ha az elismerésre gondolok. A számtalan nehézség ellenére rengeteget kaptam ettől a hivatástól, s most nem csak és nem is elsősorban a kitüntetésekre gondolok, hanem a rengeteg kedvező visszajelzésre, az emberek szeretetére, a szakmában eltöltött évtizedekre. Azt hiszem, a díjban benne van mindez.

— Végül beszéljünk egy kicsit a jövőről. Milyen évek várnak ön szerint a kosárfonásra?
— Nincs könnyű dolguk a területen dolgozóknak, így nekünk sem. A gazdasági helyzet kedvezőtlen, a piac hullámzó. Emellett kevés a fiatal, szinte alig van utánpótlás. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy meg kell, és hiszem, hogy meg is lehet őrizni a békési kosárfonás értékeit a jövőnek.