BEOL

— Azt mondják, igazi csapatjátékos, ennek ellenére az egyik reggel meglepődve láttam, hogy partner nélkül, egyedül teniszezett. Persze, így biztos a győzelem.
— Foglalt pályám volt, a partnerem nem ért rá, úgy gondoltam, gyakorlom az adogatásokat, a tenyerest. Mindig megkapom a többiektől, hogy nem ütök elég erősen, ezen próbálok változtatni. Egyébként valóban csapajátékosnak tartom magam, nagyot alkotni csak jó csapattal lehet. Amikor Békéscsabára kerültem, a kollégák lelkesedése, a munkához való hozzáállásuk és a tudásvágyuk volt a legkellemesebb meglepetés számomra. Nem húzódoznak az új feladatoktól és a pluszmunkától sem.

— Tősgyökeres pestiként hogy érzi magát egy év elteltével Békéscsabán?
— Kicsik a gyerekek, a vidéki jó levegő ajándék számukra. Kertes házat bérlünk, imádunk mindannyian kint lenni. A közlekedés élmény a fővároshoz képest, félóra alatt elviszem a gyerekeket óvodába és beérek a Csaba Centerben lévő központba. Pesten ez másfél órámba telt, nem beszélve arról, hogy parkolót is alig találtam. Magával ragadott az emberek közvetlensége, valamint, hogy büszkék Békés megyei, békéscsabai mivoltukra. Méltán büszkék a pálinkájukra és a kolbászukra is.

— Kedveli mindkét alaptermékünket?
— Igen, a pálinkánál tudom is tartani a mértéket, a kolbásznál már kevésbé. Apósomhoz pedig nem léphetünk be addig, amíg fel nem mutatunk két rúd csabai kolbászt.

— Ha már gasztronómia, mi a kedvenc étele?
— Egyértelműen a csülök Pékné módra, ahogyan a feleségem készíti. Ha már csülök, a csabai fesztiválra is nagy erőkkel, legalább tíz csapattal kivonul a központ, de így van ez a kolbászfesztiválnál is. Legalább 150—200-an főzünk, tüsténkedünk a bográcsok, a gyúróasztal körül.

— Ha már említette a számokat, immáron 630-an dolgoznak a központban, a város, a térség egyik legnagyobb munkáltatójának számítanak. A helyi közösségbe kiválóan beilleszkedtek, támogatják a kulturális- és sportéletet, a rászoruló gyermekeket, a velük foglalkozó nevelési-oktatási intézményeket. Így lesz a jövőben is?
— A helyi felelősségvállalást nagyon fontosnak tartjuk. Nemcsak gazdasági, társadalmi erőforrásnak, hanem vélemény- és szemléletformáló közösségnek is tartanak bennünket. A minőségi programokat támogatjuk, ahol sok ember fordul meg. Jó példa erre a női kézilabda. Ha minél többen és többet segítünk, jobb a csapat, kimennek a nézők, jól érzi magát együtt a közösség. Az idei évet illetően kőkemény lobbizással sikerült elérni, hogy a Békéscsabára, Békés megyébe jutó források ne csökkenjenek. Hozzáteszem: a bank stratégiai fontosságú központja a békéscsabai, ennek megfelelően kiemelten is kezelik.

— Biológusból lett bankár. Nem kívánkozik vissza néha eredeti szakmájába?
— A tengerbiológia érdekelt, de beláttam, ha ezzel akarok foglalkozni, külföldön kell élnem, ahol tenger is van, és én nem akartam elmenni itthonról. A búvárkodás megmaradt hobbinak, bár erre is egyre kevesebb időm jut.

— Úgy tudom, egy dologra mindig szakít időt, ez pedig a U2-koncert.
— Így van, és már tavaly októberben megvettem a jegyet az idén augusztusi, bécsi koncertjükre.

További részletek a Békés Megyei Hírlap január 29-ei számában.