Mit tanulhattunk Csernobilból?

A csernobili atomerőmű négyes blokkjában 1986. április 26-án, hajnalban történt a robbanás. Hogy mindez mit jelentett, mára már viszonylag pontosan tudjuk. Akkor azonban még  sejtelmünk sem volt a tragédia jelentőségéről, rövid- és hosszútávú következményeiről. Egy azonban tény: a katasztrófa – azon túl, hogy számottevő emberi és anyagi veszteséget okozott – felbecsülhetetlen értékű tapasztalatok megszerzését is lehetővé tette.

Egyebek mellett ennek köszönhetjük, hogy az atomerőművekben történő üzemzavarokról, balesetekről ma már szinte nyomban tájékoztatnak a világ minden pontján. Csernobil – egyebek mellett – a Kádár-éra tájékoztatáspolitikájának tökéletes kudarcát is jelentette. Dacára annak, hogy akkoriban még csak kóstolgattam az újságírói mesterséget, elképedve figyeltem, hogy az ukrajnai, drámai történésekről csak két és fél nap múltán ad hírt a magyar tömegtájékoztatás. És persze, akkor is csak szűkszavú, semmitmondó közlemények formájában. A valóságot csak jóval, de jóval később ismerhettük meg.

Hogy Csernobil mennyi emberi életet is követelt egészen pontosan, nem tudni, hiszen a hivatalos dokumentumokban is más és más számokat lehet erről olvasni. olvasni. Ugyanez a helyzet a sugárfertőzéssel összefüggő megbetegedéseknél is. Tény azonban, hogy a tudomány sok-sok gyakorlati ismeretet szerzett a sugárzás élettani hatásairól, nem is szólva az ezzel összefüggő betegségek lefolyásáról, kezelési lehetőségeiről, kimeneteléről.

Végül, de nem utolsó sorban, az 1986. április 26-i események azt is elősegítették, hogy a szakemberek az elkövetkező időszakban biztonságosabb atomerőműveket tervezzenek és építsenek. S mivel az atomenergiát még jó ideig nem nélkülözhetjük, csak az azt előállító létesítmények biztonságos működtetése garantálhatja, hogy az emberiségnek soha ne kelljen szembenéznie egy újabb Csernobillal.