Barátok nélkül mit ér a világ?

Igaz barátra, akivel megbeszélhetik a mindennapok apró zűrjeit, aki segíthet, ha nőcis dologról van szó, vagy aki kölcsönadja az utolsó szál cigijét – na jó, a matek leckét óra előtt. Én úgy gondolom, az nem nevezhető barátnak, aki letagad minket, vagy éppen nem ismer meg mások előtt. Van, aki érzi, hogy a másik a haverja és a barátja is egyben, van, aki a másik szemébe mondja, hogy mi a helyzet, és olyan is akad, aki egy átmulatott éjszaka után félig szenderegve megírja a másik félnek sms-ben. Az igazság néha fáj, és rossz rájönni, hogy kihasználtak – a ló és a szamár esetén felbuzdulva -, de még mindig jobb tudni, hogy ki az, akire valóban számíthatunk, akiben megbízhatunk.