Közélet

2016.10.17. 16:30

Zacher doki tartott szülői értekezletet Békéscsabán

Beszélni, kommunikálni kell a gyerekkel – erre hívta fel a figyelmet dr. Zacher Gábor. A nemzet toxikológusa a közelmúltban a Csabagyöngye Kulturális Központban tartott szülői értekezletet. Előtte, a lapunknak adott interjúban arról is beszélt, hogy mennyire fontos bizalomra épülő kapcsolatot kialakítani a fiatalokkal, ismerni őket, és látni, ha változnak.

Licska Balázs

– Eddig főleg olyan előadásokon vettem részt, ahol diákoknak beszélt a függősségekről. Most viszont szülői értekezletet tart. Máshogy kell a felnőttekhez szólni?
– Igen, hiszen alapvetően más korosztályról van szó, akik más nyelvet használnak, más az érdeklődési körük, más a tudásbázisuk is. Nem is lenne jó összeengedni a jelenlévőket a gyermekeikkel egy előadásra, mert akkor vélhetően az egyik csapat unná ezt a történetet.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]

– Hogyan ismerheti fel egy szülő, hogy valamilyen függősséggel küzd a gyermeke, legyen szó akár kábítószerről, akár internetről?
– Nem kell ennyire dobálózni ezzel a fogalommal. Attól, mert a gyerek elszívott életében három spanglit meg bedobott egy buliban két ekit, még nem lesz függő, messze van attól. Amiről a szülőknek beszélni kell, az saját maguk, egy tükröt kell nekik állítani. Tulajdonképpen a gyerek valahol a szülők letükröződése. Nekem is van egy húszéves fiam, és szokták időnként mondani, nem túl pozitív hangsúllyal, hogy ez a gyerek pont olyan, mint te. Ezen nincs mit csodálkozni. Egy csomó genetikai öröksége van a gyerekeknek, illetve szociális mintát is látnak, amelyek nagyon meghatározók. A kábítószer-történetet a szülők nem is képesek kezelni, halvány lila gőzük sincs róla, mivel egy részük a rendszerváltás előtt szocializálódott. A kommunikáció pedig sokszor összehúzott szemöldökben és feltartott mutatóujjban jelenik meg.

– Ráadásul lehet, hogy a szülők maguk is függők – akár cigaretta, akár kávé terén.
– Így van. És látni kell, hogy a szülők függősségei mennyire jelennek meg a gyerekeknél. A felnőttek saját függősségeiket sem ismerik fel, mert benne állnak és azt teljesen normálisnak ítélik meg. Persze másban egyből felismerik a hibát. Merni kell kommunikálni a gyerekkel, partnerként kell kezelni. Ugyanis, ha megismertem, akkor megbízom benne és elhiszem, amit mond. A történet egyszerű, kivitelezni bonyolultabb.

– Felmérések szerint naponta mindössze pár perc jut egy gyerekre. Ennyi idő alatt nehéz csodát tenni.
– Persze. Amikor pedig arról beszélünk, hogy a gyerek ilyen meg olyan, akkor nézzünk saját magunkba. Mindig saját magunkkal kell tisztában lenni és felmérni a helyzetet, mert akkor máshogy gyakorlunk kritikát a gyerekre is.

– Milyen függősségek jöhetnek szóba egy gyereknél?
– A függősség kapcsán sokszor alkoholról, cigarettáról és kábítószerről van szó. De belegondolt abba, hogy a fiatalok már mobiltelefonnal szocializálódtak? Ebből a szempontból az is függősség. No meg az, hogy ki mennyit ül a számítógép előtt. Jó lenne ezeket is észrevenni. Ez azonban megint a kommunikációról szól, hogy ismerem-e a saját gyerekem, és hogy mennyire tud őszinte lenni. Vagy megelégszem azzal, hogy ott ül a számítógép előtt.

– Legalább addig se drogozik, cigarettázik, részegedik le...
– Lehet, de egy virtuális világban él. Lehet, hogy kicsi, alacsony és kövér, sőt még nem is annyira okos, de a virtuális világban magas, jól néz ki és intelligens. A két világ különbözik egymástól, viszont nem egyszerű feladat a kettőt elkülöníteni. Ha valaki sokat tölt a számítógép előtt, akkor lehet, hogy a virtuális világban adott tulajdonságaival átzuhan a való világba. Ez egy kifejletlen személyiségnél, főleg egy gyereknél személyiségzavart is okozhat.

– Honnan vehető észre, hogy baj van?
– Onnan, hogy kommunikál és ismeri a gyerekét. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nagyon gyakran kapom azt a választ, hogy persze, ismeri, miért ne ismerné, hiszen még a TAJ-számát is megmondaná. Kérdés azonban, hogy mikor beszélgettem legutóbb a gyerekemmel – és nem arról, hogy milyen lett a dolgozata, hanem a futballról, egy filmről, egy koncertről. Úgy, hogy közben egyenrangú partnernek tekintettem.

– Tényleg sokan csak akkor ismerik fel, hogy baj van, amikor be kell menni a gyerekért a detoxikálóba?
– Érdekes, hogy számszakilag hogyan alakulnak a dolgok. Magyarországon egy hétvégén kétszázan kerülnek kórházba kábítószer-használat miatt, miközben 350 ezren élnek vele. Arányaiban ez nem egy túl nagy szám, de nem is a hibahatár. Ennek még nem kellene kivernie a biztosítékot. Azt gondolom, hogy a médiának is óriási felelőssége van.

– Ezt hogy érti?
– El tudná adni a sztorit, ha valaki Békéscsabán meghal drogtúladagolásban? Persze, első oldalon. Meg lehet szólaltatni a rendőrt, a szülőt, a toxikológust, a mentőt, a sürgősségi osztályt. De milyen gyakran fordul elő? Szerencsére nagyon ritkán. Nincs olyan visszatartó erő benne, amire azt mondaná a gyerek, hogy nem akarok úgy járni, mint az a srác abból a suliból. Viszont eladható. Az már nem érdekel senkit, hogy mellette azon a hétvégén a városban kétezren szívtak marihuánát. Kis túlzással a médiának a jó hír nem hír, attól az emberek pulzusszáma nem emelkedik. A rossz hír az igazán eladható, viszont nem szabad belőle jelentős következtetéseket levonni. Évente 45 millió droghasználat történik, hivatalos adatok szerint 35-en, szerintem 45-en halnak meg miatta esztendőként. Veszélyesebb a 44-es szélén biciklizni, nagyobb az esélye, hogy elsodor egy kamion.

– Összefoglalható úgy, hogy a szülői értekezlet a kommunikáció fontosságáról szól?
– Kommunikálni kell a gyerekkel. Fontos kérdés az is, hogy miről, mert nem a suliról kell beszélni. Nem egyszerű beszélgetni, mert sok esetben a szülő gáz – tényleg. Nem ördögtől való szerintem, ha egyik este azzal áll elő az apa, hogy fiam, lemegyünk az utcasarki kocsmába, megnézzük a hétvégi meccset, közben megiszunk két sört. A gyerek amúgy is meginná azt a két sört, csak éppen a haverokkal. Ettől még nem lesz baja. A meccs közben üvöltöznek, elküldik a francba a játékosokat vagy éppen istenítik őket. Együtt vannak két órát, és nem azért kell mennie a gyereknek a kocsmába, hogy hazahozza a részeg apát. Jól érzik magukat. Ennyi. Máris volt egy közös nevező, és kommunikáltak. Ez építi a bizalmat is, ami után majd elhiszem, amit a gyerek mond. A kábítószerrel kapcsolatban a döntést úgyis a gyerek hozza majd meg. A buliban már nem lesznek ott a szülők. Az tényleg nagyon ciki lenne.

Lesz még városi szülői értekezlet
Tavaly év végén fogadta el az önkormányzat a városi ifjúsági koncepciót és a cselekvési tervet, amiben többek között azt a célt is megfogalmazták, hogy naprakész, használható információkat nyújtsanak a szülőknek és a fiataloknak. Ennek egyik eleme a városi szülői értekezlet, amivel azokat a szülőket célozzák meg, akiknek általános és középiskolás gyerekeik vannak – ismertette lapunkkal Varga Tamás, a város oktatási, közművelődési és sport osztályának vezetőhelyettese. Mint mondta, a jövőben is várhatóak városi szülői értekezletek, és mindig igyekeznek olyan szakembereket meghívni, akik a kamaszokat érintő témákban hasznos információkat adnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!