Összenőtt biciklijével az orosházi szupernagyi

Lányai, unokái kedvéért kelt útra. Úgy gondolta, nem olyan megterhelő az ő korában Békéscsaba és Arad között letekerni oda és vissza azt a 200 kilométert. Elhatározta és megcsinálta. Kicsit edzett a nagy út előtt, naponta kitekert Orosháza határába, majd vissza. De különösebb tréningre nem volt szüksége, hiszen a kétkerekű mindig készenlétben várja gazdáját. Márta Györgyné és a kerékpár elválaszthatatlanok.

— Nekem rendkívüli élményt adott ez a túra. Ha az egészségem, az erőnlétem engedi, jövőre is nevezek — mondta mosolygósan az asszony, akihez a bokros teendők miatt elég nehezen jutottunk el. Éppen a napi piacozás után volt, de már készült egy újabb elfoglaltságára. Így aztán csupán félórára ültünk le beszélgetni.

— Engem sokan ismernek a barneválból, ezenkívül majd’ tizenkét éven át dolgoztam az állami áruházban. Nyugdíjas éveim alatt pedig gyakran megfordulok az ócskapiacon, ahol jó a társaság és jól telik az idő a magamfajta, társaságot, beszélgetést kedvelő asszonyoknak. Mondják is, amikor meglátnak: a bringás nagyi, a szupernagyi! Eljutott a hírem hozzájuk is, hogy letekertem a 200 kilométert. Gratulálnak, megállítanak. Özvegy vagyok tizenegy éve, arra megyek, amerre akarok. Most a gyerekek, az unokák kedvéért Arad felé vettem az irányt. Amikor azt kérdezte a nagyobbik lányom: Anyu, benevezhetlek? Én azonnal igent mondtam. Van egy hatéves unokám, Anett, az ikerpár, Bernadett és Benjamin 8 éves. Úgy gondoltam, a két lányommal és a három unokával legyűröm a családi távot.

– Az ikrekkel tartottam a tempót és olyan időben elértünk Mezőkovácsházáig, hogy úgy döntöttem, a gyerekek mellett maradok és megteszem a táv további részét is – folytatta. – Ha ők, 8 évesen bírják, nekem is bírnom kell. Kicsit megemeltettem az ülésemet — de ne gondoljanak ám holmiféle zselés, kényelmi cuccra —, magamhoz vettem szőlőcukrot, hogy az erőm na hagyjon el, és hajrá! Annyi biztatást, mosolygós üdvözlést kaptam, hogy az vitt tovább. Meg se fordult a fejemben, hogy kiálljak. A frissítő pontokon se szálltam le.

Öröm volt végigtekerni a távot, a szurkolók feledtették velem a lábfájást is. Aradra érve ugyan megfogott a szembeszél, 15 percet veszítettünk is. De amikor hátszelet kaptunk, behoztuk a lemaradásunkat az unokáimmal.
A szupernagyi arra mindig ügyelt, hogy ne keveredjen a bringás tömegbe, nehogy baleset érje őt vagy az unokákat. Élvezte a finom falatokat, a jó hangulatot. Eltántoríthatatlan: jövőre is ott akar lenni a szupermaratonon. A lányától erre a túrára kapott 3 sebességes túrakerékpárját nagy becsben őrzi a jövő évre.

Rekorder család
Stefkovicsné Márta Andrea, Márta Györgyné nagyobbik lánya testnevelő. Óriás műlesiklásban, szlalom sízésben is kipróbálta magát, jelenleg asztaliteniszezik. Márta Györgyné legkisebb unokája, a 6 éves Stefkovics Anett táncol, úszik, síel, szeptemberben sporttagozatos osztályban kezdi el iskolás éveit. Idén a 200 kilométeres távolságú versenyből 85 kilométert teljesített, így ő is magyar rekorder. Az ikrek, Bor Benjámin és Bor Bernadett sporttagozatos iskola diákjai, atletizálnak, triatlon és duatlon sportágakban szeretnének versenyezni. Benjamin kiváló úszó. Ők, együtt a családi kategória magyar rekorderei.