Kultúra

2016.07.15. 17:05

Eszenyi, Hegedűs, Trill - igazi sztárparádé Gyulán

Szerda éjszaka mutatta be a Gyulai Várszínház William Shakespeare III. Richárd című drámáját, melyben olyan nagy színészek láthatók, mint Eszenyi Enikő, Hegedűs D. Géza és a címszereplőt megformáló Trill Zsolt. A darabot a fiatal és tehetséges rendező, ifj. Vidnyánszky Attila álmodta színpadra.

Varga Fanni

A várszínház adottságaira formált darabbal kapcsolatban nem igazán beszélhetünk épített díszletről, leszámítva a négyzet alapú (mint kiderült, homokkal töltött) emelvényt, ami felváltva töltötte be egy szoba, egy ágy, egy koporsó, és akár maga a színpad szerepét. Egyébként érdekes elem volt a darabban a színpad a színpadon motívum, ami segített kiemelni a címszereplő, III. Richárd igencsak szélsőséges jellemét: egy színész ő, aki ha kell, a szánalomra méltó, már-már félkegyelmű nyomorék, máskor pedig a tüskés lelkű, könyörtelen uralkodó. De erről kicsit később.

Visszakanyarodva a díszletre: teljes mértékben kihasználták a vár adottságait, így valóban nem volt szükség berendezni a színt, főként, hogy így a nézők is úgy érezhették magukat, mintha nem külső szemlélői lennének az eseményeknek, hanem maguk is az uralkodói vár zordon falai közé kerültek volna, hogy testközelből élhessék át a koronáért vívott harc mozzanatait.

A teret minden síkon kihasználták, mászkáltak és – stílszerűen – gyilkoltak a gyilokjárón, és szinte folyamatosan élettel töltötték meg a belső várudvar körfolyosóit. Egy lépcső és létrák segítették a vertikális mozgást, de volt, hogy egyszerűen a falakon mászva közelítettek meg egy-egy helyszínt.

Ezen a ponton fejezném be a korábban megkezdett gondolatot a Trill Zsolt által megformált Richárdról, ugyanis szinte nem volt olyan pontja a fizikai térnek, amit ne járt volna be. Néhol egészen nyaktörő mutatványokat hajtott végre, mint amikor a kampós cipő segítségével felkapaszkodott egy magas, vékony falécre, hogy minél magasabbról uralkodhasson, ezzel is kiemelve a karakter színpadias jellemét. Bár alapvetően egy torz testalkattal rendelkező figurát személyesített meg, testtartása mindig tükrözte aktuális lelkiállapotát, hiszen volt, amikor egészen felegyenesedve állt ki a nézők elé, és sütött róla a határozottság és az önbizalom, olyannyira, hogy néhol azt lehetett hinni, két szerepet is játszik.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Kattintson galériánkért! Fotó: Kiss Zoltán
[/caption]

Holott nem Trill Zsolt volt az, aki több személy bőrébe is bújhatott az előadás alatt, hanem Hegedűs D. Géza, aki Richárd mindkét bátyját, Edwárdot és Györgyöt is megtestesítette, valamint a bérgyilkos Tyrellt. A darab elején Edwárdot rögtön minden méltóságától megfosztva ismerjük meg, félmeztelenül, pocakosan, mezítláb mutatta meg magát a nézőknek, majd hosszabb időre el is tűnt a színről. Amikor újra láthattuk, már betegesen, paplanból készített palástját vonszolta maga után, mellyel szintén nem sikerült egy tekintélyt parancsoló képet alkotnia magáról, így átfuthatott a gondolat a néző fején: talán tényleg nem ő az ideális uralkodó?

Több intertextuális utalás is színesítette a darabot. Edwárd király neve hallatán valószínűleg mindenki fülében felcsendülnek Arany János A walesi bárdok című balladájának kezdősorai, miszerint „Edward király, angol király / Léptet fakó lován”, e sorokat pedig a darabba is átültették („fakó lovon léptetek Edwárdhoz”) – bár a ballada nem a Shakespeare művében is megformált IV., hanem I. Edward királyról szól. Az intertextualitás a második felvonás meglehetősen modernre formált nyitójelenetében is tetten érhető volt. A ma divatos clubzenéket és táncot a beat korszak klasszikus irodalmából, az Üvöltésből vett szövegek tarkították, mint Allen Gingsberg Üzenet című versének részlete.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Kattintson galériánkért! Fotó: Kiss Zoltán
[/caption]

Modern elemek nemcsak a zenei választásban, vagy a kölcsönvett versekben voltak felfedezhetőek, hanem a szöveget is átültették a mai nyelvre, így kaptak helyet a darabban az olyan fogalmak, mint például a hashtag. A dramaturgia Vecsei Miklós munkáját dicséri, őt egyébként láthattuk is a darabban, Hastings szerepében.

Annyi biztos, hogy a bő háromórás előadás nem fukarkodott meglepetésekben, és már csak az olyan húzónevek miatt is érdemes megtekinteni, mint Eszenyi Enikő (aki Erzsébetet alakította), vagy a korábban említett Hegedűs D. Géza.

Címkék#Gyula

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!