Sport

2016.06.25. 14:43

A szegedi Csikó – olimpiatörténelem XIX. rész

A legutóbbi, 2012-es londoni olimpia volt a 30. az ötkarikás játékok sorában. Stílszerűen 30 részes olimpiatörténeti sorozatot indítottunk lapunkban, mely Békés megye legsikeresebb sportembereinek állít emléket, legemlékezetesebb pillanatait idézi fel. Minden 4. rész után egy játék következik, a kérdésekre a megjelent írásokban találnak feleleteket. A játék során értékes díjak nyerhetők. A végső győztesek ismert sportolók, olimpiai bajnokok aláírásával ékesített relikviákkal gazdagodhatnak.

Szigeti Csaba

A magyar labdarúgás tele van „ha” kezdetű mondatokkal, s „volna” segédigékkel. Mai történetünk főszereplője a tipikus honi futballsors megtestesítője. Aki mily sokra vihette „volna, ha”…

Kocsis Lajos világklasszis labdarúgó volt. A Szegeden született, Csikó becenevű középpályás 18 évesen (1965) már az élvonalbeli Salgótarjánt erősítette. Az akkori „szokásoknak” megfelelően azonban egy tehetséges ifjú nem sok időt töltött vidéken, a pesti klubok már vitték is. Kocsist a Honvéd szemelte ki. A legenda szerint az éj leple alatt, egy katonai teherautóval „lopták ki” a bányászvárosból a nagy kedvencet.

Tíz évet töltött el a Bp. Honvédnál, de Budapest neki mindig is túl nagynak bizonyult. Nemigen találta a helyét, az akkori értelemben vett sztárság is nehéz teher volt, s talán épp ezért választott rendszeresen „alternatív” programot magának a vendéglátó-ipari egységekben. Egy könyvben még címként is szerepel a „Száznegyvennégy kisfröccs kettesben egy este” története, amikor is az egyik haverjával nekiültek egy kis szomjoltásnak… S ha ez extrém mennyiségnek is tűnik, az edzések utáni 15–20 korsó sör az átlagot jelentette.

A foci viszont sokáig nagyon ment. 1968-ban, Mexikóvárosban, vezéregyénisége volt az olimpiai aranyérmet nyerő együttesnek. (Szintén a csapat tagja volt egy másik Békés megyei kötődésű futballista, a később Szarvason edzősködő Szalay Miklós.) Kocsis megszerezte labdarúgó pályafutása első, s mint azután kiderült: utolsó aranyérmét.

Egy évvel később a „Kicsi” (másik becenév) a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Összesen 33 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, s 7 gólt szerzett. A gólok egyike Marseille-ben esett, a csehszlovákok elleni vb-selejtezőn (1–4). A magyar futball Mohácsaként emlegetett összecsapáson dőlt el, hogy a válogatott nem lehet jelen a mexikói világbajnokságon.

Az 1972-es Európa-bajnokságról azonban nem maradt le. Döntő érdemeket szerzett a legjobb négy közé jutásban (akkor még nem 24, ellenben 4 csapat vívott csatát az Európa-bajnoki címért), s szerepelt a szovjetek elleni balszerencsés (0–1) elődöntőn is. A magyar válogatott az Eb-4. helyezettjeként tért haza, s a játékosok nem úszták meg a kemény sajtó- és szurkolói kritikát. Mit nem adnánk ma egy hasonló szereplésért…

A focisták elleni hadjárat a néhány héttel későbbi olimpiai ezüstérem után is folytatódott… Az olimpiai válogatott ugyanis Münchenben, a lengyelek ellen a döntőt elveszítette 2–1-re (az akkori lebonyolítás szerint a döntetlen is elegendő lett volna ahhoz, hogy mindkét válogatott aranyérmet nyerjen, de a magyar vezetők megtiltottak mindenféle egyezkedést).

A magyar felnőtt futballnak a mai napig nem volt hasonlóan sikeres szereplése – egy esztendőben két világversenyen is a legjobb 4 közé jutni –, a játékosokat mégis alaposan meghurcolták.

A helyzetet csak rontotta, hogy hiába vívták meg veretlenül a világbajnoki selejtezőt Kocsisék, az 1974-es németországi világbajnokságra mégsem utazhattak (a svédek gólaránya jobb volt). A kis irányító válogatott béli karrierjét egy végzetes sarkazás zárta le, amikor is a walesiek ellen a kezdőkörben sarokkal próbálta játékba hozni egyik társát, ám az ellenfél az átadást elcsípte, s a támadásból gólt szerzett… A balhét Kocsis vitte el, a csapat pedig lemondhatott az újabb Eb-szereplésről.

A Honvédban még rendszeresen játszott, voltak nagyon jó meccsei, s akadtak más miatt emlékezetesek (egyszer például azért cseréltette le magát, mert hideg volt, és fázott)… Sokáig szinte mindent elnéztek neki, kisebb büntetésekkel, ejnye-bejnyékkel elintézték a rendszeres ivászatokat, edzések kihagyását, ám eljött a pillanat, amikor nem volt menekvés. Az addig ajnározott Kocsist egyik pillanatról a másikra kidobták a Honvéd öltözőjéből.

A zuhanyhíradó szerint nem is az életmódja miatt történt mindez, hanem mert megsértette az MLSZ akkori elnökét, a nagyhatalmú Kutas Istvánt, aki kijelentette: amíg ő él, Kocsis nem fog az NB I-ben játszani. Nem is játszott.

Kocsis Lajos a Békéscsabai Előre fővárosi képviselőjének, Ónodi Lajosnak a hathatós közreműködésével, 1977-ben Gyulára került. Az elképzelés az volt, hogy fél évig a Gyulai SE-ben, az NB II-ben játszik, majd átigazol az élvonalbeli csabai lilákhoz. Ezt azonban Kutas ellenében nem lehetett megtenni. S bár 1978 őszétől már nem Kutas volt az elnök, keze sokáig elért, s az igazság az, hogy az idő előre haladtával Kocsis egyre kevésbé ambicionálta az NB I-es szereplést. Ez leginkább életmódjában volt tetten érhető.

A „ha” és a „volna” a magyar foci talán legtöbbet emlegetett kifejezései. Kocsis Lajos élettörténete során is teljesen helyénvaló. Hiszen ha nem a magyar futballközegben él, világsztár lehetett volna. Ha lett volna mersze elfogadni a spanyol élcsapat 1 millió dolláros ajánlatát 1975-ben, ma Puskással, Kubalával együtt emlegetnék Hispániában a nevét. Ha 1972-ben, Münchenben a mindenki számára legjobb megoldás születik, ma 2-szeres olimpiai bajnok lenne, s a sort még folytathatnánk.

De az is igaz: ha annak idején nem küldik el a Honvédtól, akkor nem láthattuk volna Gyulán hétről hétre varázsolni – s sokkal, de sokkal szegényebbek volnánk…
Kocsis Lajos, a zseniális fenegyerek fájdalmasan korán, 53 esztendősen hagyott itt bennünket.

Imádták Gyulán
Gyulán öt esztendőt töltött Kocsis Lajos. A város befogadta, a drukkerek imádták. Hétről hétre több ezren voltak kíváncsiak rá otthon is, idegenben is. S a jó játékkal, emlékezetes megmozdulásokkal, sosem látott cselekkel, fantasztikus átadásokkal és gólokkal nem is maradt adós. Vezéregyénisége volt az 1981-ben, NB II-ben második helyen végzett GYSE-nek. Aki látta, tudta: zseni volt. Még pocakosan, 30 fölött is.

V. rész: Játék!

X. rész: Játék!

XV. rész: Játék!

<!-- A szegedi Csikó – olimpiatörténelem XIX. rész A legutóbbi, 2012-es londoni olimpia volt a 30. az ötkarikás játékok sorában. Stílszerűen 30 részes olimpiatörténeti sorozatot indítottunk lapunkban, mely Békés megye legsikeresebb sportembereinek állít emléket, legemlékezetesebb pillanatait idézi fel. Minden 4. rész után egy játék következik, a kérdésekre a megjelent írásokban találnak feleleteket. A játék során értékes díjak nyerhetők. A végső győztesek ismert sportolók, olimpiai bajnokok aláírásával ékesített relikviákkal gazdagodhatnak. Szigeti Csaba A sorozat korábbi részei: - Százon Túliak Társasága – olimpiatörténelem, I. rész

V. rész: Játék!

X. rész: Játék!

XV. rész: Játék!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!