2016.04.30. 08:03

Árpási Zoltánnak az írás a szenvedélye

Nemrégiben töltötte be 70. életévét, de nyugdíjasként is cikkeket, könyveket ír, jegyzeteivel is találkozhatnak lapunkban. Árpási Zoltán hosszú ideig dolgozott a Népújság, majd a jogutód, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztőjeként. Közéletről, példaképekről, kertészkedésről és bélyeggyűjtésről is beszélgettünk, a tegezés oka a 27 éves munkakapcsolat.

Nyemcsok László

Fotó: IMRE GYORGY

– A kertészkedést hagytad abba az interjú idejére. Visszatértél a gyökerekhez, az agrárvilághoz?
– Szó nincs róla, ez egy „kényszerpálya” számomra, de a ház körül rendet kell tartani, nyírom a füvet és tuját, levendulát ültettem, lefestettem az esőcsatornát. Mindezt el kell végezni, ugyanakkor az írás éltet továbbra is.

– Netán az esőcsatorna festegetése közben jutnak eszedbe a jegyzettémák?
– A témákat az élet adja, újságot olvasok, tévét nézek, rádiót hallgatok, és ami gondolatokat, véleményt ébreszt bennem, dühít vagy örömmel tölt el, azt megírom. Igyekszem a témát másként megfogni, mint a többiek, hogy jobban vagy rosszabbul, azt az olvasó dönti el. Nem kell feltétlenül egyetérteni a véleményemmel, a vitákra nyitott vagyok. Ugyanakkor azt kell nézni, igaz-e, amit leírtam. Ha igen, nem nagyon van miről beszélni. Előfordult, hogy tévedtem, akkor elnézést kértem. Egyébként általában nem konkrét emberekkel, hanem jelenségekkel foglalkozom a jegyzeteimben.

– A mai közéletben mi bosszant leginkább, és mi az, amiről elismeréssel szólsz?
– Az bánt a legjobban, hogy akik pozícióban vannak, úgy tesznek, mintha a történelem velük kezdődött volna. Ha valamit avatnak, elfelejtik meghívni, aki ezt elkezdte, része volt benne. Hiányolom az emberi gesztusokat, az ellenséggyártás rettenetesen zavar. Ha fejlődik, gyarapodik valamivel az ország, egy-egy település, az engem is örömmel tölt el. A politikáról az a véleményem, hogy az elmúlt 25 évben a hatalomra jutott minden pártnak van érdeme és sara.

– Rendszeresen könyvekkel is jelentkezel. Melyek állnak legközelebb hozzád?
– A Százéves Cukrászda dicsérete — Üzenetek a fiókból című kötet a legutóbbi, ez azért rendhagyó, mert a vendégkör üzeneteit eleveníti fel. Azokat az üzeneteket, melyeket elsősorban szalvétákra írtak a gyulai cukrászda vendégei, és becsúsztatták az asztalfiókba. Varga Imre, a gondolat mestere című könyvem a szobrászművésszel készített beszélgetéseimet tartalmazza, a Mester nagyon nagy hatással volt rám. Mosonyi Emilről, a világhírű vízépítő mérnökről is írhattam, valamint természetesen közel áll a szívemhez gyulaiként a Gyula könyv is.

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Fotó: Imre György
[/caption]– Egyszer azt nyilatkoztad, a könyvek mellett sokat tanultál a bélyegektől is. Mit értettél ezen?
– Gyermekkorom óta gyűjtöm a bélyegeket, a Trianon óta kiadott magyar bélyegek megvannak, az utolsó hiányzó sort a születésnapomra kaptam meg a gyermekeimtől. Régen azt mondták, a bélyeg tanít, nevel, szórakoztat. Valóban sokat tanultam a bélyegekből, akkor még nem volt televízió, ha valaminek a bélyeg alapján utána akartam járni, a könyvtárban tettem meg vagy a szüleimtől érdeklődtem. Elsősorban a híres emberek, a munkásságuk érdekelt.

– Ha már itt tartunk, kik a példaképeid?
– Eötvös Józsefet említhetem elsőként, lehet, az is közrejátszik ebben, hogy Ercsiben laktam, és ott van eltemetve. Madách Imrét említhetem másodikként, és a nevek felsorolása nélkül a reformkor, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nagyjait. Ha lehet azt mondani, 19. századi alkatnak tartom magam.

– Nemcsak írtál, főszerkesztettél is. Melyik időszakot tartod ebbéli pályafutásod legemlékezetesebb időszakának?
– Az 1985–1990 közöttit. Soha nem tapasztalt, rendkívül szabad módon dolgozhattunk, sokkal kisebb volt a nyomás. Politikai korlátok voltak, de azokat is feszegettük, ezek közé tartoztak még a rendszerváltás előtt a külföldi lapokból való tallózásaink. A román diktátor, Ceausescu magyarellenes beszédét is kikurkásztuk, egy oldalon keresztül hoztuk, egyedüliként az országban. Pártmegrovást kaptam, de ez nem hátráltatott abban, hogy hasonló írásokat közöljünk. Megyénkbeli pártembereknek is nekimentünk, ha a stiklijeikről szereztünk tudomást. Az ország legjobb megyei napilapjai között tartották számon a Népújságot. A rendszerváltás után egyre több támadás ért bennünket, a pártok képviselői mindig azzal jöttek, hogy a másik oldalról többet írunk, a jobboldaliak szerint balosok, a balosok szerint jobboldaliak voltunk. Holott csak az olvasók, a hírek és információk pártján álltunk.

– A főzés pártatlan dolog, tudom, hogy ez az egyik hobbid, azt pedig igazolhatom, hogy páratlan a főztöd.
– A bajai halászlé és a marhalábszárpörkölt a specialitásom. Foglalkoztam kacsával is, de csak az újságnál, április elsején.

Névjegy

Dr. Árpási Zoltán Gyulán született 1946-ban, Győrben érettségizett, Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen szerzett diplomát. Ott is doktorált, agrárgazdaságtanból. 1979-ben nevezték ki a Békés Megyei Népújság kiadóigazgatójának, 1985-ben megválasztották a Népújság, majd a jogutód, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztőjének. 2006-ban a tulajdonos döntése alapján átvette a Somogyi Hírlap főszerkesztését. 2001 óta tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének. Munkásságát Táncsics-díjjal és Aranytollal is elismerték.

Felesége, Kohán Mária a K&H gyulai fiókigazgatója volt, jelenleg nyugdíjas. Fiuk a Szent István Egyetem dékánhelyettese, lányuk jelenleg Svájcban él, és otthon van legkisebb gyermekével. A nagyszülők életét hat unoka is bearanyozza, három-három a két gyerektől, 11 hónapostól a 8 évesig, öt fiú mellett egy lány.

Árpási Zoltán imádja a könyveket, szívesen kerékpározik. Végigkerekezte már a Duna Passau—Bécs közötti szakaszát, a Rajna—Majna—Duna csatornát, Burgenlandot, körbebiciklizte a Balatont, a Fertő-tavat.