Egy békéscsabai urbexes tiltott kalandjai

Létezik egy különös kisebbség, melynek tagjai a pálmafás tengerpartok és a paradicsomi vidékek helyett a városi hanyatlásban és a sötét dimenziókban rejlő szépséget keresik. Az urbex (teljes nevén urban exploration) a turizmus egy viszonylag új keletű, de ma már világszerte ismert formája – már amennyire egy tiltott és egyébként életveszélyes hobbi az tud lenni.

Az urbexes városfelfedezők célpontjai közt ugyanis olyan ember alkotta, romos, elhagyatott épületek, alagutak vagy katonai létesítmények szerepelnek, amelyek nehezen megközelíthetők és ahová hétköznapi embernek (hivatalos papírok hiányában legalábbis) lehetetlen bejutni.

– Egy pár éve még féltem a sötétben, mostanra viszont rájöttem, nincs is annál biztonságosabb hely – kezdi Bozó Zsolt, mikor az urbex iránti érdeklődéséről kérdezem. – Bőven van benne izgalom: egy-egy "túra" alatt könnyen összefuthatunk egy biztonsági őrrel vagy akár a vadállománnyal is. Ez egy olyan tevékenység, ahol nagyon könnyen az életével fizethet az ember, a legbiztosabb gerenda is leszakadhat. Itt nincs totális biztonság. Engem egyébként mindez valamiért nyugodtabbá is tesz, mondhatni, felkészít a stresszhelyzetekre – fogalmaz a békéscsabai fiatalember, akinek tiltott kalandjairól készült felvételei nemrég kiállítás formájában is megjelentek Győrben.

Bozó Zsolt elmondta, az urbex számára egyfajta komplex, tartalmas időtöltés. – Gondoljunk csak bele, hogy miből áll – kezdte. – Egyrészt túrázás, mert a szabadban töltjük az időt, másrészt sport is, mert sokszor kell kúszni, mászni. Harmadrészt ez a történelem egyéni felfedezése. Sok helyről nem lehet tudni semmit, de az otthagyott iratok és tárgyi emlékek nagyon árulkodóak. Szellemileg és testileg is megmozgat. Nekem ez a legfontosabb tevékenységem a szabadidőmben. Szinte mindig ezzel foglalkozom, ha éppen nem dolgozom.

Elmondta, eddigi legemlékezetesebb kalandja a nagyvázsonyi Kis-Moszkva bejárása volt, már csak a papírmunka miatt is. Az engedélyeztetésre ugyanis hosszú éveket kellett várnia. – A rendszerváltás után kezdtek el először arról beszélni, hogy Magyarország területén atomfegyvereket tárolhattak. Aztán csak később vált bizonyossá, hogy ezen a helyen is az volt. Azt hittem, hogy sohasem fogom látni. Pontos számokról nem lehet beszélni, mert a tároló felépítését tekintve bármilyen típusú töltet tárolására alkalmas volt. Leírhatatlan érzés olyan helyen járni, ahol egykoron ilyen tömegpusztító fegyvereket tároltak, most pedig a legnagyobb csendben pusztul egy erdő mélyén. Elképesztő helyszín – tudtuk meg Bozó Zsolttól.

– Szentkirályszabadján kezdődött minden – folytatta. – Itt született meg az első magyar szellemvárosok videó. A területen egy 60 hektáros elhagyott szovjet laktanya komplexum fekszik, ötemeletes panel, illetve moziteremmel felszerelt közösségi házakkal, óvodával, iskolával, repülőtérrel. Aktív korában egy nagyon szigorúan őrzött laktanya volt, viszont a hiedelmekkel ellentétben magyar katonák is beléphettek. Folyt a csencselés az akkori legmodernebb konyhai eszközökkel, televízióval, illetve szeszes italokkal. A helyszín azóta sajnos áldozata lett a vandalizmusnak is. Ezért van az, hogy mára egyáltalán nem áruljuk el a pontos koordinátákat – tudtuk meg Bozó Zsolttól, aki a Szellemvárosok Magyarországon című blog szerzőjének, Hajner Gyulával folytatott közös munkájáról is szólt.

– Gyula egyre sikeresebb. Manapság már 28 ezer ember követi hétről hétre a videóit, ami elképesztő szám. Több televízió is használja az anyagait, illetve egyes epizódokat teljes egészében le is játszanak. Azért vagyok erre nagyon büszke, mert igazán minőségi anyagot igyekszünk letenni az asztalra. Én a képeimmel, Gyula pedig a videókkal és a cikkekkel.

És ha már fotók: Zsolt nemrégiben egy múzeumi kiállítás keretében is megmutathatta kicsit sem veszélytelen kalandjait. – Egy baráti összejövetel során derült fény a hobbimra, amikor is olyan hirtelen jött a kiállítás ötlete, hogy másnap már a képeket rendezgettük a múzeumban. Igyekeztünk a sokszínűségre törekedni: a tárlaton elhagyott gyár, strand, laktanya és még tanktemetőről készült felvétel is látható. Eddig nagyon jók a visszajelzések – mesélt a kiállítást érintő részletekről.

Aranyszabály: "mindig néz fel és le!"
Bozó Zsolt a veszélyekkel kapcsolatban elmondta, balesetek mindig lehetnek, de tapasztalatai szerint ezek döntő többségénél mindig a felkészületlenség okozza a problémákat. – Mindig néz fel és le! – ez a mottónk. Egyszerű dolog, de sokan elfelejtik. Mi mindig előre tájékozódunk a területről, az épület állapotáról. Folyamatos edzésben vagyunk, vastagtalpú cipő van rajtunk és kesztyű. Olyan nadrágot hordunk, ami nyúlik. Maximalizálni kell azt, hogy a lehető legbiztonságosabban és legfelkészültebben menjünk be a legveszélyesebb helyekre is.