Fekete Péter: úgy megyek, hogy maradok!

— Éppen nyolc esztendeje, 2007 júliusában írtuk le először a nevét lapunkban, mondván, megbízott igazgatóként irányíthatja a Jókai színház munkáját. Mi történt az elmúlt nyolc évben?
— Kezdjük azzal, mi történt az elmúlt nyolc napban. Több mint 170 levél érkezett a postaládámba. Százhetven néző, intézményvezető, színházba járó érezte úgy, billentyűzetet vagy levélpapírt kell ragadnia. Esténként néztem meg a nekem címzett soraikat, nem tudtam meghatódottság nélkül elolvasni egyet sem. Szóval, végigkönnyeztem az elmúlt pár napot. Az elmúlt nyolc évben ugyanakkor a szomorúság könnyeiből kevesebb jutott, lévén fantasztikus alkotóközösség jött létre a színházban. A munkatársaim már a szemem villanásából értették, értik, hogy mit tervezek, mit akarok alkotni. És mindehhez egy olyan befogadó, színházszerető közönséget kaptam, ami nélkül nehéz lesz élni, alkotni. Napról napra hihetetlen erőt adott a munkához a városlakók tisztelete, figyelme, szeretete.

— Megfontolta a váltást? Vagy hirtelen határozott?
— Három hónapig napi szinten „ment bennem” a huzavona, hogy vágjak bele vagy maradjak. Korábban is volt hasonló dilemmám, hiszen az elmúlt években több megkeresést kaptam. Két dolog döntött: egyrészt ez tényleg nemzeti jelentőségű feladat, hiszen egy egész művészeti ágat meg lehet reformálni. Másodsorban rájöttem, hogy minden, amit a Jókaiban csináltunk, ezt az utat készítette elő. Cirkuszsátorban léptünk fel, artistákkal dolgoztunk, rengeteg előadást vittünk a székhelyünkön kívülre vagy éppen el mertünk menni a fővárosba. Hirtelen pofonegyszerű lett a képlet: Békéscsaba és azon belül a Jókai színház elsődleges együttműködő partnere kell legyen az új Nemzeti Cirkusznak. Így már sokkal könnyebben mondtam igent. Felépült itt egy láb. Most elmegyek egy kicsit, hogy a másikat is a helyére tegyem, majd kettőn állva meg tudjuk valósítani a cirkusz-színházi csodát, amire odafigyel a világ. Ne higgye senki, hogy könnyű szívvel indulok el. Olyan légkör van itt, ami nincs sehol az országban. Harmónia, szeretet, tisztelet, egyfelé húz mindenki.

— Egyedül megy vagy „elrabol” valakit ebből a közösségből?
— Most még úgy gondolom, érzem, hogy nem. Aztán vastagon benne van, hogy néhány hónap múlva könyörgöm majd Seregi Zolinak, hogy kérlek engedd el őt és őt legalább egy-egy hétre. Nem mellesleg sok Békéscsabán, nálunk, a Jókaiban végzett szakember, a hangtechnikustól kezdve a díszlettervezőn át egészen a színészig, már a fővárosban él. Na, őket biztosan megpróbálom majd a cirkuszhoz csábítani.

— Ez a „cirkuszolás” ilyen jó móka?
— Elkötelezett híve vagyok a cirkuszművészet megújításának. Vallom, a klasszikus és a modern cirkuszművészetet ötvözni kell. Minden adott hozzá, hogy a világhírű produkciókhoz, társulatokhoz, mint például a Cirque du Soleil, felzárkózzunk mi is. Ma van egy réteg, aki imádja a klasszikus cirkuszt és akad egy szélesebb, aki mereven elutasítja. Nekem meg kell találnom azt a tartalmat, ami az utóbbiakat behozza egy-egy előadásra. Mindezt úgy, hogy a klasszikust műfaji elemeket kedvelőket se idegenítsem el ettől a varázslatos világtól. Éppen ezért indítottam útjára a Mit neked cirkusz elnevezésű kampányt. Célom vele, hogy mindenki elmondhassa, milyen cirkuszt is szeretne.

— Akkor lesz munkája bőven, lévén a színházi bizottságban továbbra is a hangsúlyos döntéshozók egyike. Ezek szerint viszlát, Békés megye, Békéscsaba?
— Havonta kétszer két-három napra hazajövök. A színházat sem engedem el, szeretném az országos és nemzetközi ügyekben egyaránt képviselni az érdekeit. Napi ügyekben nélkülem kell dönteniük, de ha kikérik, igénylik a véleményemet, akkor itt vagyok. Emellett a szerződésemben külön kértem, hogy a Szarvasi Vízi Színház ügyeit vihessem tovább. Sokat kaptam Szarvastól, fontos nekem a kezdeményezés további sorsa. Röviden: úgy megyek, hogy maradok!