2015.07.29. 18:36
A Vatikán után most háborús helyszínre tekertek a gyulaiak
Óriási hőségben tekertek a közelmúltban egészen Doberdóig, illetve Isonzóig a gyulai Makadám Világjáró és Környezetvédő Kerékpárosok Egyesületének tagjai. A négyfős csapat legfőbb célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet az első világháború magyar hősei emlékezetének fontosságára.
— Az elmúlt időszakban rengeteg történelmi eseményről esett szó, miközben a Doberdónál, Isonzónál, valamint a Piave folyónál elesett és ott harcolt magyar hősök emlékezete egy kicsit a háttérbe szorult. Ezért is döntöttünk úgy, hogy idén az olaszországi területig kerékpározunk, hogy így tisztelegjünk mártírjaink és katonáink előtt. Kevés olyan családot találni, akinek hozzátartozója nem harcolt ezen a fronton — szólt a túra céljáról lapunknak Kovács István, a Makadám egyesület elnöke.
A doberdói csata az első világháború egyik legvéresebb ütközete volt, melyet 1916 augusztusában vívott meg az olasz haderő az osztrák–magyar hadsereg főként magyar és szlovén nemzetiségű egységével. Számtalan magyar katona vesztette életét a rengeteg áldozatot követelő harcokban.
Kovács István kérdésünkre elmondta, hogy szűk két héten keresztül voltak úton, és átlagosan 100-150 kilométert tettek meg naponta. — Végig hihetetlen forróság jellemezte a túrát, nem ritkán negyven fokig is felkúszott a hőmérő higanyszála, ami egyáltalán nem könnyítette meg a tekerést — mesélt tapasztalataikról Kovács István, aki Fodor Csillával, Budai Jánossal és Kiss Zoltánnal vágott neki a kihívásnak. — A meleg miatt mindig virradatkor keltünk, és a lehető leghamarabb elindultunk, hogy még a hőség beállta előtt minél nagyobb távolságot tudjunk le.
A csapat elsőként Szlovéniába látogatott el, ahol egyebek mellett felkeresték a lipicai ménest is. — Hihetetlen élmény volt látni azt a munkát, ami ott folyik, és ami a magyar lótenyésztéshez is szervesen kapcsolódik — ecsetelte Kovács István. A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány, erős Békés megyei kötődése is volt a feladat ezen szakaszának.
Szlovéniát elhagyva a négyes az olasz tengerpart felé vette az irányt, majd onnan északnak haladva érték el az Isonzó folyót és Doberdót. — Megrendítő volt eljutni a Doberdótól nem messze található kápolnáig, ahol rengeteg magyar feliratot olvashattunk — folytatta beszámolóját a Makadám egyesület elnöke. — Érdekes, egyben megrázó is, hogy rengeteg helyen még láthatóak a lövészárkok, azokban ugyan gyakran fák, növények nőnek, de mégis jelen vannak a világháború mementójaként. Mint megtudtuk, a tömegsírokból több már eltűnt az évek során, helyükön szántók találhatók.
— Felemelő, de egyben nehezen feldolgozható napokat éltünk meg. A súlyos veszteségeket, szomorú emlékeket idéző fogalmon túl Doberdó a magyar hadtörténelem egyik legfontosabb emlékhelye, és egyúttal a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is — fogalmazott Kovács István, aki kitért arra is, hogy ottjártukkor óriási hőség uralkodott a térségben.
— Elképzelni is elborzasztó, hogy milyen körülmények között álltak helyt katonáink — tette hozzá. A gyulai különítmény, adózva hőseink emléke előtt, végig a szabad ég alatt töltötte az éjszakákat. — Szlovéniában és visszafelé Ausztriában ez semmilyen gondot nem okozott, Olaszországban viszont nem szabadott, hogy szem elé kerüljünk, a helyzet ugyanis több mint ellenmondásos az itáliai államban — folytatta gondolatait Kovács István.
A Makadám egyesület elnökétől megtudtuk, jövőre ismét nagy dobásra készülnek. Fő céljuk, megfelelő biztonság esetén a riói olimpia, az elmúlt évtizedekben Peking kivételével valamennyi ötkarikás játékok helyszínén ott voltak.
