Kerek történeteket alkot verseivel

Többnyire a számítógép előtt tölti a mindennapokat Peres Roland János. A 35 éves, mozgásában korlátozott sarkadi férfi sokat szörföl a világhálón, nyomon követi a világ eseményeit, híreit, illetve barátaival rendszeresen játszik is: ugyanúgy kedveli a szerep-, mint a logikai és a stratégiai játékokat. Mint fogalmazott, sok társának, virtuális ellenfelének fogalma nincs, hogy neki nehezebb, több időt vesz igénybe egy-egy kattintás az egérrel.

Hobbiból verseket is ír. Elárulta, hogy az első költeményét másfél évtizeddel ezelőtt, húszas éveiben jegyezte. Hozzátette, mint szinte mindenkinél, nála is a szerelem szolgáltatta akkor a témát. Aztán évekig nem faragta a rímeket, de amikor kedve támadt és elkapta az ihlet, megszülettek az újabb és újabb versek. Az érzései, a gondolatai jelennek meg ilyenkor a képernyőn karakterek sorozataként.

– Természetesen velem is előfordul, hogy valami feldühít, rossz érzésekkel tölt el, de vannak olyanok is, amiket kellemes csalódásként élek meg, amik reményt adnak. Én sem vagyok mindig felhőtlenül boldog, de azt sem mondhatom, hogy mindig depressziós lennék – ecsetelte. Mosolyogva hozzátette, hogy néha „idiótaként” viselkedik, olyankor egészen bolond költemények születnek.

– Sajnos tollat és papírt nem tudok ragadni, amikor ötletem támad. Olyankor a képernyő-billentyűzetet használom, amivel viszonylag gyorsan tudok írni. Egy-egy vers többnyire 20-30 perc alatt születik meg. Figyelek arra, hogy ne legyen benne szóismétlés, illetve arra, hogy legyen benne összefüggés, egy egész, kerek történetet alkosson, legyen üzenete – amit aztán mindenki úgy értelmezhet, ahogy szeretne. A rímek is fontosak számomra.

Az amatőr költő elmondta, hogy főleg az esti, éjszakai órákban kapnak szárnyra a gondolatai, amikor zenét hallgat. Mindenféle műfajt kedvel, a hip-hoptól kezdve a rockon át a dance, trance zenéig, vegyes az ízlése, változó, hogy mikor mire „kattan rá”. Amikor ír, olyankor többnyire instrumentális, azaz szöveg nélküli dalokat hallgat, és ennek nyomán a szerzeményei akár egy rapszövegnek is beillenek.

– Érdekes, hogy egyáltalán nem szeretek könyveket olvasni, talán még egyet sem fejeztem be, és a verseket sem nagyon kedveltem. Pontosan emiatt nincs is olyan költő, akit példaképemnek tekintenék. De nem is szeretnék senkire sem hasonlítani, senkitől sem másolni. Saját magamat adom, azt írom le, ami éppen engem foglalkoztat. Ha „be vagyok rágva”, akkor ezzel vezetem le a feszültséget, beleviszem minden érzésemet a műbe – ecsetelte.

Mint fogalmazott, rendszeresen kikéri barátai véleményét a szerzeményekről, melyek főleg pozitív fogadtatást kapnak. Megesett, hogy valaki tanácsolta, ezt vagy azt módosítson rajta, de általában a saját feje után megy. Hozzátette, hogy ha elkészül egy verssel, azt később csak ritkán veszi újra elő, ritkán nyúl bele, változtat rajta. Elárulta, hogy önmagával is kritikus: van, amelyik szerzeményét jobbra értékeli, nem mindegyikkel elégedett maradéktalanul.

Peres Roland János kifejtette, hogy szeretne minél több emberhez, olvasóhoz eljutni a verseivel. Lapunk figyelmébe ajánlotta az Egy világ című költeményét, amit pár éve a művelődési központban, egy rendezvényen saját maga szavalt el, nagy sikert aratva.

Egy világ
Hiszem, hogy van egy világ,
ahol mindenki boldog.
Ahol mindenki örömtől kiált,
mert nincsenek gondok.

Nincsenek szegények,
nincsenek gazdagok.
Nincsenek kicsik
és nincsenek nagyok.
 
Minden jó és minden szép.
Hidd el, ez nem csak egy álomkép!
Próbálok menni, sajnos nem tudok.
De hiszem, hogy egyszer én is oda jutok.