Felújították egy sanyarú sorsú család házát

– Több éve járok már vissza rendszeresen a nagyszalontai gyermekotthonba, és ott ismerkedtem meg egy szegény családdal, Ilonával, a nagymamával, aki három gyermeket nevel: a 12 éves Patríciát, a 7 éves Józsikát és a 4 éves Dzsenifert. Egyszobás, dohos lakásban élnek, ahova sem a gáz, sem a víz nincs bevezetve, nincs sem fürdőszoba, sem wc, ennek ellenére a kicsik mindig tiszta ruhában, rendezetten indulnak útnak reggelente – magyarázta Bonnyai Sándor.

A békéscsabai fiatalember elmondta, a lehetőségeihez mérten eddig is segítette őket tartós élelmiszerrel, de úgy gondolta, hogy lehetne egy nagyobb jótékonysági megmozdulást is szervezni. Ugyanis egyszer Patrícia – aki sokszor ragad ceruzát – lerajzolta neki egyik nagy álmát, ez pedig egy kifestett lakás volt. Ezért felhívást tett közzé, felajánlásokat várt: volt, aki erkölcsileg, volt, aki anyagilag, Viczián László pedig eszközzel és festékkel segítette az akciót.

Két társával, Molnár Csanáddal és Lehoczki Jánossal aztán munkához is láttak: péntektől vasárnapig feszült munkatempóban dolgoztak, rendbe tették, kifestették a tizenhat négyzetméteres, megviselt lakást. Hozzátette, hogy többször is le kellett állni, mivel hirtelen villanyszerelőt kellett hívni, vagy amiatt adódott gond, hogy elfogyott a festék. Azonban mindig akadt egy segítő, aki túllendítette őket a nehéz pillanatokon, a nagyszalontai gyermekotthontól is sok támogatást kaptak.

A gyerekek – akik örömujjongva fogadták a brigádot, amikor megérkezett a csapat – a felújítás alatt nem tartózkodtak otthon. Amikor Sándorék mindennel végeztek, kitakarítottak, illetve a bútorok is a helyükre kerültek, csukott szemmel vezették be a kicsiket a megújult otthonukba: rácsodálkoztak a falakra, Patrícia pedig úgy fogalmazott, hogy gyönyörű lett minden, és hogy pont ilyenre gondolt, amikor álmát papírra vetette.

– Mielőtt még hazaindultunk, beszélgettem a nagymamával és a gyerekekkel, akiknek elmondtam, hogy mostantól hogyan kell vigyázni a falakra, az állapotukra. Ilona egyszer csak hátat fordított, és zokogni kezdett – folytatta Sándor, aki hirtelen nem is tudta, hogy mi történhetett. Aztán a nagymama a nyakába borult és megkérdezte, hogy miként köszönhetné meg mindezt. Sándor csak annyit felelt: igyekezzen ezentúl is töretlen, mindent odaadó szeretetben nevelni a gyermekeket.

Önkénteskedett

Sándor elmondta, hogy középiskolásként ismerkedett meg a Böjte Csaba által életre hívott, és több intézményt fenntartó Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal, amikor Erdélyben járt. Látta a példát, és úgy gondolta, hogy ő is szeretne minél többet segíteni a sanyarú sorsú családokon, gyermeken. A torockói gyermekotthonban például fél évet önkénteskedett, Nagyszalontára pedig immár hat éve jár vissza, van, hogy az ünnepekre néhány gyermeket magához vesz, vagy épp táborozni viszi őket.

– A történet azonban nem rólam szól, hanem a családról, arról, hogy érdemes összefogni, mert kis dolgok árán is meg lehet nagy álmokat valósítani – hangsúlyozta Sándor, hozzátéve, hogy egy nagyobb jótékonysági megmozdulás is a tervei között szerepel.