KÉSZ-díj a jóság nagykövetének

— Nehezen hisszük el Önről, hogy egy véletlen folytán kezdett komolyabban foglalkozni a festészettel...
— Pedig tulajdonképpen így van. Gyermekkorom óta rajzolok, és művészeti középiskolába jártam, ahol mindig becsülettel elkészítettem a feladatokat, de komolyabban egyik alkotói tevékenységbe sem vetettem bele a magam. A szüleim — már ebben az időszakban — egy alkalommal akvarell festőkészlettel leptek meg, amit én valamiért egy jelnek tekintettem. Szinte rögtön el is kezdtem dolgozni vele, és innentől foglalkozok kiemeltebben festészettel. Biztosan nem állíthatom, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy a festőkészlet nélkül is így alakul az életem.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Fotó: Imre György
[/caption]

— Kifejezetten tehetséges öltözéktervezőnek számított. A legendás festőkészlet nélkül ezt a hivatást választotta volna?
— Valóban volt néhány sikerem a középiskolás évek alatt. A Miénk a jövő pályázaton fantáziaruha-kategóriában az osztálytársaim segítségével megalkotott és bemutatott, általam tervezett papírruhák első helyezést értek el. Az Ifjúsági Divattervező Nagydíj ''98 és az Aranyvarrótű Országos Szakmai Iskolai Pályázaton egyaránt különdíjat nyertem. A ruha egyébként még ma is megvan, de valóban annyira a képzelet szülötte, hogy hétköznap nem viselhető, így a szekrényben őrzöm. Ennek ellenére az eredményeket a mai napig nagy dolognak tartom. Az Iparművészeti Főiskolára viszont nem vettek fel. Úgy éreztem, hogy ez előre így van megírva, és más területen kell keresnem a boldogulásomat. Teljesen mégsem szakadtam el a szakmától, hiszen kiegészítőket, például fülbevalókat vagy táskákat ma is tervezek és készítek.

— Olvashattuk, hogy még a sikereknél is nagyobb dolognak tartja, hogy részt vehet a Csuta művésztelep munkájában.
— Bár még azt hiszem sehol nem mondtam ki, de Csuta Györgyöt mentoromnak és mesteremnek tekintem. Egész fiatal korom óta nagy álmom volt, hogy egyszer részt vehessek az alkotótábor munkájában, és amikor Gyuri néhány éve először meghívott, úgy éreztem, hogy valami hihetetlen történik velem. A művésztelepen nagyszerű emberekkel lehetek együtt, olyan a hangulat, hogy akár az év valamennyi időszakát eltölteném ott. Csuta György pedig a maga közvetlenségével, következetességével igazi példakép, akinek értékítéletében maximálisan megbízom.

— „Ahová Isten teremtett, ott kell virágoznod” — vallja Ön is. Mire gondolt, mikor erről beszélt?
— A 20-as éveimben engem is megcsapott az érzés, hogy mennyire jó lenne külföldön vagy Budapesten lakni. Egy időszakot el is töltöttem a fővárosban, azután beteg lettem, és akkor jöttem csak rá igazán, hogy mennyire szeretek Békésen élni. Bárhová megyek, két-három nap után hihetetlen honvágy tör rám. Naponta elsétálok a duzzasztóhoz, sokat járom a várost, szeretem ezt a miliőt. Nem mindenki kedveli, de nekem például kifejezetten sokat jelent, hogy itt mindenki ismer mindenkit, az emberek köszönnek egymásnak, a kis boltban tudják, hogy mi a kedvencem, hogy a
szomszéd nénire lehet számítani. De szeretem a környezetet, a jó levegőt, az épületeket is.

— A jóság követe, aki hivatásának tekinti, hogy a jókat megajándékozza – mondta Önről Szegfű Katalin a KÉSZ-díj átadásakor. Mire gondolhatott?
— Néha számomra is érthetetlen, hogy miként alakult ki az a fajta életszeretet bennem, amivel csakis a jó dolgokra tudok koncentrálni, és persze állandóan azon gondolkodom, hogy kit lehetne meglepni valamivel. Ez fontos számomra, és remélem, hogy örömet tudok szerezni. Most is több ajándékfestményen munkálkodom. Az egyiket például a postásunknak szánom, aki hóban-fagyban, hidegben, kánikulában mindig ugyanolyan lendülettel hozza a leveleket, egyéb küldeményeket. Szeretném ezt ily'' módon is megköszönni neki, nagyon megérdemli.

— Vele a gondoskodó háziasszony vagyok, de sokat vagyok anyáék Körös-part mellett található házában is, az alkotásaim túlnyomó részét ott készítem. Külön kis művészsarkot is létrehoztunk, ami egyedi környezetet biztosít és mindig új ötletet ad a munkához.

A Keresztény Értelmiségek Szövetségének békési szervezete által adományozott díjat nagy elismerésnek és megtiszteltetésnek tartja.

— Vele a gondoskodó háziasszony vagyok, de sokat vagyok anyáék Körös-part mellett található házában is, az alkotásaim túlnyomó részét ott készítem. Külön kis művészsarkot is létrehoztunk, ami egyedi környezetet biztosít és mindig új ötletet ad a munkához.

A Keresztény Értelmiségek Szövetségének békési szervezete által adományozott díjat nagy elismerésnek és megtiszteltetésnek tartja. Fotó: Imre György -->