Fodor Zsókának Békéscsaba az igazi otthona

– Közhelyes kérdés lehet, de miért éppen Békéscsaba mellett döntött, amikor elhatározta, máshova költözik?
– Szinte mindenki meglepődve kérdezte, miért pont Békéscsabára esett választás, mikor Szegeden, illetve Debrecenben is eltöltöttem jó néhány évet. Az állandó lakhelyem ugyan továbbra is a fővárosban található, de az otthonom, ahova hazajövök és ahol a barátaim vannak, mind Békéscsabához köthetők. Én itt voltam boldog, itt voltam fiatal, és itt lettem igazán színésznő. Rájöttem, hogy szükségem van egy igazi otthonra, egy olyanra, ahol jól érzem magam, ahol valóban otthon lehetek, ha hazaérek.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]
– Ha jól tudom, szeptember óta él itt. Egyedül rendezte be a lakást?
– A lakást szeptemberben vásároltam meg, de majdnem egy hónapig állt üresen, csak a kisebb-nagyobb felújítási munkálatok mint a festés és a meszelés volt készen. Szerencsére gyorsan sikerült berendezkednem, hála egy közeli színházi barátomnak. Rengeteg segítséget kaptam tőle.

– Ezek szerint fontos kiindulópontot jelentett a művésznő életében Békéscsaba. Hogy került Budapestre és aztán újra vissza Csabára?
– A második férjem az Operettszínház tagja volt, és bár főszerepekben is játszott, mégis hajlandó lett volna miattam Békéscsabára jönni. Én viszont nem engedtem, úgyhogy Budapestre mentem. A diplomámnak köszönhetően munkát is találtam, egy évig tévébemondóként dolgoztam, ezután tértem vissza Békéscsabára. Ekkortájt kerestek meg az első nagyobb szerepekkel, aztán az élet úgy hozta, hogy Szegedre kerültem, ahol tizenhat évet töltöttem el.

– A sorozatban eltöltött évek alatt is megfordult Békéscsabán?
– A Jókai Színház jelenlegi igazgatója, Fekete Péter akkori kinevezésekor jöttem Békéscsabára, hogy megnézzek egy darabot. Péterrel hosszasan beszélgettünk, amikor felajánlotta, szívesen bemutat egy olyan darabot, amiben szerepelhetek. Ugyan melyik színésznő tudna erre nemet mondani? Ezt jól tudtam én is, de mégis el kellett utasítanom, hiszen ekkor a sorozatban is játszottam, és megoldhatatlannak tűnt, hogy két helyen legyek egyszerre. Eltelt pár év és ismét Békéscsabára jöttem, újfent egy darab miatt. Ekkor viszont már nem voltam benne a sorozatban, Péter pedig ismét megkeresett, és felajánlott egy számomra rendkívül szimpatikus szerepet. Szerettem volna magam egy olyan szerepben is kipróbálni, ami némileg távol áll a Magdi anyus-képtől. Így jött a Csárdáskirálynő Cecíliája.

– Milyen hatást váltott ki a közönségből?
– Januárban volt a premier, azt hiszem, nem túlzás azt mondani, fergeteges sikert arattunk, amit jól ábrázolhat az is, hogy a tervezett huszonkét bemutató helyett végül harminckétszer mutatták be a színdarabot, ráadásul nem csak idehaza, hanem Erdélyben is előadtuk. És hogy hogyan fogadta a közönség? A bejöveteli taps, úgy éreztem, mindig a Magdi anyusnak szólt, a záró jelenetet követő gratuláció viszont már a színésznőé volt. Remélem, legalább kilencvenéves koromig játszhatok!

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]
– Ezek szerint örömmel tért vissza.
– Én valahányszor elhagytam Pestet azért, hogy Békéscsabára jöjjek, vettem egy nagy levegőt és azt mondtam: hazajöttem, itthon vagyok. Nem tudom megmagyarázni, sem pedig leírni ezt a rendkívül örömteli és pozitív érzést, ami ilyenkor eltölt. Itt van az a baráti kör, akik nem a Magdi anyust vagy a színésznőt várják haza, hanem engem. A mai napig is sok rajongóm van, de az nem ugyanaz. Gyűjtöm magam köré azokat az embereket, akikre számíthatok, akik azért szeretnek, amilyen emberileg vagyok. Ez pedig Pesten nincs meg.

– Többen csalódottak voltak a Barátok közt-ből való távozását követően. Ha úgy alakulna, vállalna újból tévés szerepet?
– Furcsán hangozhat, de nem. Az élet úgy hozta, hogy szerepet kaphattam egy remek sorozatban, és szerencsére elmondhatom, minden, ami az utóbbi években pozitívan befolyásolta az életem, minden, ami jó csak történt velem, a Barátok közt-nek köszönhetem, amiért nagyon hálás vagyok.

Névjegy

Fodor Zsóka 1942. május 28-án született Budapesten. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1966-tól 1970-ig a József Attila Színházban és az Irodalmi Színpadon játszott. 1970-1972 között a Jókai Színház tagja volt, majd egy évig bemondó is volt. 1974-ben ismét a Jókai Színházhoz szerződött, majd 1979-től a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. Összesen 25 filmben és több mint 300 színdarabban játszott és 240 filmhez adta a hangját.

Fotó: Lehoczky Péter Fotó: Lehoczky Péter -->