Munkácsy a hídon: átkeresztelték a csabai átkelőt

Ando György, a Munkácsy-múzeum igazgatója elmondta, a Mihály nap Munkácsy neve napján kívül is fontos a csabaiak életében. Ekkor volt a kukoricatörés vége, hogy még jó időben tudjanak szántani a búzavetés alá. A juhok beterelése ugyanakkor Csabán és környékén inkább a novemberi Márton-naphoz kötődött, hiszen az Alföldön az ország más részeihez képest kora ősszel enyhébb idő volt.

– A Mihály nap a fecskék gyülekezése, költözése szempontjából is jeles napnak számított – ecsetelte a múzeumigazgató. Hozzátette,  a néphagyomány szerint, ha Mihály napján összebújtak a juhok, mert fáztak, az hideg telet jelzett előre.

Az Élővíz-csatornán átívelő híd eredetileg fából készült, ezen Munkácsy is átkelt gyermekként, amikor ment az Omaszta-kúriába.  Az 1850-es évek második felében Láng mestert, akinél asztalosinasként tanult Munkácsy, megbízták a híd lefestésével. Munkácsy is azon tanoncok között volt, akik porrá zúzták a sárga festéket, hogy aztán lehessen festeni. Feltűrt ingujjal, nadrággal, kötényben végezte ezt a munkát Munkácsy, és balszerencséjére akkor sétált arra gyerekkori szerelme, Bartóky Ilonka. A lány tudomást sem vett az ifjú asztalosinasról, akit ez nagyon bántott. Munkácsy legközelebb 1874-es nászútján ment végig az éppen téglahíddá alakításon áteső építményen, amit 1875-ben adtak át. Később betonhíd lett belőle, most kapta a Munkácsy-nevet.

Ando György kiemelte, a hidat tablókkal, fényképekkel öltöztették fel, ezek Munkácsy életét, munkásságát, a múzeumban fellelhető relikviáit egyaránt felvonultatják. A hídünnepen közreműködtek a Békéscsabai Jókai Színház művészei és Violet zongorajátékát is élvezhették a megjelentek a Csabagyöngye Kulturális Központ teraszán.