A versenyzés öröme az, ami előreviszi a hét emberét

— Mi kellett ahhoz, hogy ilyen korán eldőljön a cím sorsa?
— Elsősorban egy olyan csapat, mint amelyik mögöttem áll, s maximálisan megtett mindent, hogy a lehető legkevesebb műszaki problémával szembesüljek az év során. A csapat, amely fordulóról-fordulóra úgy építette meg az autót, hogy abban nekem csak be kellett ülnöm, és nyugodtan tehettem a dolgom. Persze, kellett hozzá pénz is, hiszen technikai sportról beszélünk.

— Milyen esélyt adott arra, hogy már Csehországban bebiztosíthatja az Eb-győzelmet?
— A cseh futam előtt nem akartam belemerülni az összetett számolgatásába. Technikai sportról beszélünk, tehát bármikor beüthet a balszerencse. A csapatom minden versenyhétvége előtt ugyanolyan lelkesedéssel és pontossággal készíti fel a Skoda Fabiát, mint ezelőtt mindig. Nem volt nagyobb technikai gondunk a hét végén. Az első versenynap után orvosoltuk, amit kellett, így nyugodtan vártuk a második napi folytatást. Az előfutamok összegzése alapján az első helyről indultam a döntőben, és mivel a legnagyobb riválisom, a szintén Skoda Fabiával versenyző cseh Fejfar nem tudott felállni már a második előfutamra sem motorprobléma miatt, kicsit jobban koncentrálhattam az autóra, mint a versenytársakra. De a szintén cseh Vyborny az első körökben nagyon rajtam volt. Jó kis döntő volt! Kívülről úgy tűnhet, hogy könnyen nyertük meg a bajnoki címet, hiszen eddig hat futamból öt alkalommal az első helyen végeztünk, de keményen megdolgoztunk minden másodpercért, minden előfutamért egész évadban. Ez a csapatmunka eredménye — mondta Kárai Tamás, aki a prerovi eredményhirdetésen meghatottan hallgatta végig a magyar Himnuszt.

— Össze lehet hasonlítani a három Európa-bajnoki győzelmet?
— Mindhárom különböző volt, az elsőhöz sok szerencse kellett. A szezon első felében nem szereztem sok pontot, ám később egyre megbízhatóbbá vált az autó. Tavaly is sok gondunk akadt, de már volt némi rutinom, talán tekintélyem is, és megszületett a második siker. Amikor tavaly befejeztük az évet, máris tudtunk készülni az ideire, s úgy ülhettem a volán mögé, hogy az autó mindig tökéletesen fel volt készítve. A rutinom is nagyobb lett és a csapat is profibbá vált.

— Amikor elkezdte az autóversenyzést, álmodott hasonló sikerekről?
— Nem igazán. A versenyzéssel saját magamnak szerettem volna örömet szerezni. Persze, fontosak a sikerek, de a versenyzés öröme az, ami előrevisz. Nem elsősorban a címekért versenyzek, nem azért, hogy a Kárai nevet még csillogóbbá tegyem. A sikerek eljövetelével kétségtelenül jön a népszerűség is, ami jó érzéssel tölt el.

— Gondolt-e arra, hogy más szakágban is kipróbálja magát?
— Azzal, hogy már most megszereztük a bajnoki címet, az évad még folytatódik, és a motivációm sem csökkent. Rajthoz állunk a hátralévő két futamon, így Nyirádon is találkozhatnak velünk a szurkolók. Természetesen győzni szeretnénk a magyar közönség előtt, de mivel a bajnoki cím már biztosan a miénk, ezért van lehetőségünk a jövőre is gondolni, és tesztelni a technikát. Bár egy éve nem mentem azon a pályán, azért jól ismerem, nem hinném, hogy meglepetést tudna okozni. Annyi biztos, hogy az autót a szezon végén ripityára szedjük, de még mielőtt ezt megtennénk, a két bajnoki futam mellett három ralicross versenyen is elindulunk. Arra is szeretnénk sort keríteni, hogy egy megfelelő alkalommal a hozzám közel állókat is beültessem az autóba, hogy lássák, milyen belülről a versenyzés. Egyébként még nem nagyon gondoltam a következő évre, mindenesetre jó lenne több raliversenyre is eljutni. Majd meglátjuk.

— A versenyszezon hosszú, a munkája is leköti. Jut elég ideje a hobbijára?
— Nekem az autóversenyzés a hobbim, persze, a szezon végén pihenésre is próbálok időt szakítani.

-->