BEOL

 A Gyulai Várfürdő Kupán izgalmakban nem volt hiány, az idő — hol napsütés, hol méretes zuhé — rendszeresen megtréfálta a versenyzőket, akik összesen több mint 300 kilométer szelektív szakaszt tettek meg. A hazai sorozatban vezető és az utóbbi két évben győztes Szalay Balázs, Bunkoczi László páros a szombati megingás ellenére magabiztosan versenyzett és végül örülhetett.

Fura élményben lehetett része annak, aki mellé esetleg valamelyik gyulai kereszteződésben, a piros lámpa miatt beparkolt egy Opel Antara RR, egy BMW X5 vagy egy Nissan Pickup. A belvárosból — a dr. Albert Ignác utcából a Bartók Béla utca irányába — sorban, pár percenként elindulva haladtak ki a szelektív szakaszokra a versenyzők. Természetesen volt olyan, hogy két böhöm nagy gép között egy-egy öreg Simson vagy Babetta, esetleg kerékpár is kifordult.

— And I’m going down, all the way down / I’m on the highway to hell — ropogott az AC/DC örök slágere a hangszórókból, de szerencsére a mezőny nem a poklot, hanem az itinerre felvésett nyomvonalat célozta meg a pusztaottlakai pályán. Amíg az autók még messze voltak, a legtöbben a szárnyas háziállatokra, az őzekre és a kengurura voltak kíváncsiak. Még gúnyosan, epésen meg is szólalt valaki, miután nézőtérnek remekül beillő egykori Volán-busz mellett kukorékolt a kakas: benzingőz helyett egyelőre trágyaszag uralkodik a pálya körül.

— Porosak lesztek, vigyázzatok! — intett óvatosságra az egyik szervező, persze biztos voltam abban, hogy nem vizesen térek vissza a pálya környékéről. Aztán kiderült, mire is értette...

— Jön! Jön! Jön! — rikácsolt valaki, mikor már látható volt a fasor és a kukoricás között az egyik gép. Ami borulás nélkül ki más is lehetett volna — hisz’ a szelektív szakaszra elsőnek az éllovast engedik rá —, mint a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős. Utána már a doromboló hang is hallatszódott, ami már közelebb érve valóságos dübörgésnek tetszett. Bár a nyomvonal meglehetősen trükkösnek ígérkezett — volt benne nagy visszafordító és egy 180 fokos ív is —, a tapasztalt páros nagy sebességgel elhaladt a közönség előtt. A pálya összes porát felverte és beterítette vele a nézősereget: prüszköltek és legyezték magukat, a fotósok és tévések pedig a lencsét törölgették.

Miközben a legígéretesebb pozíciót keresték és össze-vissza mászkáltak a sárga és fehér szalagokon át, feltűnt a Fazekas Károly, Horn Albert és a Korda Erik, Tóth György duó is. Utóbbi élesen fékezett, aztán nyomta a gázt, a legnagyobbat ő porolta.

Imádkozott is már szinte a közönség a vízért — de az ivás is inkább olyannak tűnt, mintha sarat kellene nyelni —, erre a felhők meg is hozták az esőt. Azonnal előkerültek a kabátok és az esernyők, ezek hiányában pedig a zsákok. A felfrissülés csak rövid ideig tartott, persze a versenyzők még ennél is sebesebbek voltak, valóságos villámként haladtak át a krosszpályán. Ám nem úszták meg ennyivel, a száraz réteg alatt igazából sáros és csúszós pálya hirtelen füvesre váltott, a pusztaottlakai nyomvonalat tervezők pedig még egy ugratót és egy éles fékezést is beterveztek a programba.

A pénteki napot követő remeklés után, több kisebb botlás miatt elvesztette az előnyt a Szalay Balázs, Bunkoczi László páros (Opel Antara), de végül több mint 4 percet verve győzött a Korda Erik, Tóth György kettős (Nissan Pickup) és a Fazekas Károly, Horn Albert duó (BMW X5) előtt. A tíz szelektív szakaszból álló és a magyarok mellett cseh, horvát és lengyel versenyzőket is felvonultató futamot remekül kezdte a Vörös Ferenc, Boros László Attila páros is, hisz’ a hetedik helyen álltak, de az utolsó részen bukhattak, mert nem szerepeltek a nem hivatalos végeredményben. A quad/motor kategóriában Hangodi Zoltán (Yamaha Raptor) nyert Benyó Miklós (Polaris IPS) és Fekete László (KTM EATV) előtt.