BEOL

A Viharsarki Farkasok két tehetségét a korosztályos válogatottak kapitányai hívták meg a trevisóihoz hasonló felépítésű táborba. Az Assignia Manresában játszó Hanga Ádám klubedzője, a spanyol Jaume Ponsarnau, az amerikai Aaron Mitchell és a spanyol Antonio Solis mellett több magyar szakember oktatta az 1996—1999 között született 48 korosztályos válogatott fiút.

— Ilyen élményben még soha nem volt részem — áradozott Vágvölgyi Ákos, aki már három éve az 1997-es válogatott oszlopos tagja, akit édesapja, Vágvölgyi Árpád készít fel. — Újdonságot jelentett a lepattanózásnál az, hogy a külső helyett, belső kézzel üssük el a labdát. A spanyol edzők a gyorsabb, kockáztatósabb megoldásokat részesítették előnyben. Reggeltől-estig két pályán, forgószínpadszerűen zajlottak a foglalkozások, a nagy teremben például négy team dolgozott. Nagyon nehéz volt, nem igazán tartottak pihenőt. Nagyon szimpatikus volt a NBA-s San Antonio Spurs által „lefoglalt” Hanga Ádám, aki szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

— Sok érdekes tapasztalatot szereztem, s Ákoshoz hasonlóan nekem is a lepattanó-szerzés jelentett újdonságot — mondta az országos bajnokságokon korábban háromszor is a torna All Star csapatába válogatott Rudner Gábor. — A spanyoloknál sokkal agresszívebben hozzák ki a labdát. Már a labdaátvétel előtt el kell dönteni, hogy mi lesz a következő csel, passz, mozdulat.

A csabai fiúkra felfigyeltek a spanyol edzők is, akik kifejezetten kreatívnak, ügyesnek találták őket.

Az Andrássy Gyula Gimnáziumban első évét záró Vágvölgyi Ákost és a Lencsési Általános Iskola hetedikesét (mindketten a Lencsésibe „betagozódó” József Attila iskolába jártak), Rudner Gábort is „bombázzák” a nagy klubok, a szülőknek nem kis dilemmát okozva. A Falco, az Albacomp és több más élklub is szívesen látná soraiban a fiúkat, akiket azonban még Békéscsabához köti az iskola és persze a szülői ház.

— Annak idején a munkám elismeréseként fogtam fel a válogatottba való meghívásomat — halljuk ismét Vágvölgyi Ákost, aki leginkább a Viharsarki Farkasokkal korábban megnyert korosztályos bajnoki címére büszke — Nekünk nehezebb kitűnni, hiszen mi nem egy NB I-es élklub utánpótlásában szerepelünk, s csak a saját erőnknek köszönhetően juthattunk el idáig. NB I-es játékos szeretnék lenni, majd nem lenne rossz kipróbálnom magam a spanyol, vagy az olasz bajnokságban. A kedvencem a Barcelona, de a többi spanyol csapat játékát is szívesen figyelem.

— Nekem óriási megtiszteltetést jelentett, hogy 2010-ben a bukaresti tornán az 1998-as válogatott csapatkapitányaként vezethettem ki a pályára a fiúkat és az, hogy tavaly a két évvel idősebbek között ezüstérmes voltam a csabai együttessel — vette át a szót a nagyon szerény Rudner Gábor.

— Nagyon várom már a június 11-én kezdődő soproni nemzetközi tornát, ahol az 1997-es válogatottal játszhatok majd többek között a szerbek és a románok ellen. A célom nekem is az NB I, itthon a székesfehérvári Albacomp az egyik legszimpatikusabb csapat.
A Vida András és Vágvölgyi Árpád kezei alatt pallérozódó Rudner nemcsak a kosárlabdában, hanem az atlétikában sem ügyetlen, sőt: tavaly diákolimpiai csúccsal ő nyerte az országos diákolimpiai döntő magasugrását és idén is készül a döntőre.

Ákos júniusban öt hétig készül a nemzeti csapattal az Európa-bajnokságra, amelyre július 21-étől Bukarestben kerül sor. Tíz nap alatt nyolc meccs, nem lesz könnyű bekerülni az A-csoportban reménykedő legjobb három válogatott közé.