BEOL

— Alig ért véget egy felkészülési időszak, a világbajnokság után máris következik az újabb keménynek ígérkező szakasz. Bírja még? — kérdeztük a Torna Club Békéscsaba válogatottját.
— Tokióból hazaérkezvén másnap már a Kórház utcai teremben edzettem. Igazából most döbbentem rá, milyen közel már a január, amikor Londonban, az olimpia helyszínén kell egy tesztverseny keretében kivívni a részvételt. Nem lesz egyszerű.

— A nagymamája révén magyar gyökerekkel rendelkező Austin Shepparddal szemben. Vele milyen a kapcsolata?
— Azt hiszem, hogy teljesen normális. A válogatottba való beilleszkedése nem volt zökkenőmentes, amit az is nehezített, hogy egy szót sem tud magyarul. Kétségtelen, ő a legnagyobb ellenfelem, kétszer annyira kell küzdenem, hogy megverjem. Sajnos ő pont most, a világbajnokságon győzött le.

— Ha már a kvalifikációs világbajnokság került szóba, a kiutazás előtt azt mondta, a magyar női csapat akár a tizenhatba is bekerülhet, ami ugye csapatrészvételt ért volna az olimpián. A huszadik hely így is bravúros, de mégis, miért nem jött össze a még nagyobb siker?
— Az eltiltott Csillag Tünde, valamint Tóth Renáta nagyon hiányzott a csapatból. Saját szereplésemről elmondhatom, hogy sajnálom, hogy a gyakorlat végén, egy nem is túl bonyolult elem végrehajtása közben leestem a szerről. Ez mínusz egy pontot jelentett.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Egy kicsit a felemás korláton is bizonytalankodtam, de a talajom ugyanakkor nagyon jól sikerült, ám valamiért lepontozták, míg az ugrásommal kifejezetten elégedett vagyok. Egyébként nagyon jók voltak a szerek, élményt jelentett rajtuk tornázni. Edzettünk a japán olimpiai csarnokban is, csak ámultunk a rengeteg szer láttán, hihetetlen, hogy az az óriási terem mennyire felszerelt volt!

— Három hétig voltak kint Tokióban, jutott idő a városnézésre is?
— A versenyt megelőző hét a munkáról szól, azután viszont nem jöttünk rögtön haza és megnéztünk pár helyet. Japán piac, egy templom, majd egy festői szépségű öböl megtekintése szerepelt a programjaink között.

— Hogyan tovább?
— Ami egyelőre biztos: ezen a héten Szombathelyen lesz jelenésünk a már hagyományosnak mondható Grand Prix-en, a további program még kialakulóban van.

— Azért a Mesterfokú bajnokságot ne hagyjuk ki a sorból...
— Amelyet ráadásul Békéscsabán rendeznek. Nagyon várom már november második hétvégéjét, pályafutásom alatt ilyen rangos versenyen itthon még nem tornázhattam. Itt lesz a magyar tornasport krémje. Örülök, hogy a békéscsabai közönségnek is emutathatom a gyakorlataimat, biztos különleges élmény lesz.

— Végezetül, kicsit távolabbra tekintve: London utánra tervez már?
— Jelentkeztem egy michigani egyetemre, de egyelőre még nem kaptam választ. Azt ne kérdezze, hogy tanulmányaim után milyen munkát képzelek el magamnak, mert arról még fogalmam nincs. Az iskola nem jelentené automatikusan a pályafutásom végét, eltudok még képzelni egy ötkarikás felkészülési ciklust. Egy riói olimpiát szívesen bevállalnék...