BEOL

— Azért rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy kiváló zenekart, odaadással játszó muzsikusokat hallottunk, mert a mai világ sajnos nem erről szól. A teljes ízlés- és értékválság korát éljük, szenvedjük világszerte, felborult minden rend, és az emberek 95 vagy még magasabb százaléka a könnyebb ellenállás,  a gagyi felé megy el.

Ez a káros csuszamlás betüremkedik a magyarországi közéletbe és a kulturális színtérre is —  mondta a zenetudós. — A jubileumi koncert, a megemlékezés és az egész alkalom szembement ezzel a világjelenséggel. Az, hogy a megyei önkormányzat a magas művészetet szeretettel, tisztelettel meri felkarolni, kultúrmissziót tölt be, már önmagában megható. A flamingóval feldíszített színpad, az ajándék festmény és a zenekarnak megígért szoba az épülő kulturális palotában olyan momentumok, amelyek azt mutatják, hogy ebben a városban, megyében szeretik és értékelik a művészetet.

Laczó Zoltán elmondta, hogy mivel Békéscsaba szülötte, külön figyel arra, mi történik pátriájában. Méltatta Fejes Antal csellóművészt, aki a lelke, motorja a zenekarnak, valamint Somogyi-Tóth Dániel karmestert, aki az utolsó két évben nagy fejlődést vitt végbe zenészeivel. A koncert utáni fogadáson beszélgetett idősebb és fiatalabb zenekari tagokkal, akiktől megtudta, hogy alig várják a próbák idejét, „bizsereg az ujjuk végében, hogy muzsikálhassanak”. Ha ezt nem említik, akkor is érződik, hogy a szívükből játszanak.

— Csodálatos dolog, hogy zenetanárok muzsikálnak. S ha koncert után visszamennek tanítani, a zene szeretete kisugárzik a növendékekre, a szüleikre, és már egy nagyobb közösség részesül a művészeti élményből — emelte ki Laczó Zoltán. — Tehát nem egyszerűen a IX. szimfóniát adták elő, bár az is óriási teljesítmény, hanem teljes lelki-emberi részvétel, emberi sorsok részvétele jellemezte a produkciót. Nemcsak kiváló koncertet hallottunk, hanem történelmi , társadalmi állásfoglalás is volt ez az ünnepi alkalom.