BEOL

Salgótarjáni fiúként szerződött Budapestre; egy-két vidéki vendégjátékot kivéve egész repertoárja a fővároshoz köti, fiatal kora ellenére már számos főszerepet megkapott.

— Elkényeztetett a film, ahova állandóan hívnak; nagyon szeretek filmezni. S mivel folyton a kamera előtt álltam, éjszakánként is dolgoztam, vidékre, nyári színházakra már nem jutott időm. Öt éve vagyok szabadúszó, legalább hat darabban játszom egyszerre.

Budapesten, ha valakit hívnak, normális a 8-9 szerep — mondta Pindroch Csaba. — Szeretem csinálni, és gyorsan tanulok. Nem szövegkönyvből, hanem súgó után, a 2-3. próbán már tudom a szerepemet, belém ég a szöveg. 

A színművész arról is beszélt, hogy korosztályából 10—12 színész forgat folyamatosan, 20 és 40 év között jellemző a sztárolás, új arcokat keresnek, és ha megtalálják, ugyanazokat hívják. A népszerűségért kemény árat is kell fizetni, mert a Valami Amerika sikere után öt-hat másik ajánlatát elvették tőle, másnak adták, mert idegen arcot akartak. Ilyen szempontból a televízió, a Tűzvonalban sorozat még „veszélyesebb”, mivel többen látják, mint a filmeket.

— Kicsit megijedtem, amikor Békéscsabára hívtak, de nem a vidéktől, hanem a távolságtól, az időtől, amit utazással kell töltenem  — vallotta be Pindroch Csaba. — Közel a negyvenhez, elérkeztem oda, hogy már csak főszerepet szeretnék játszani, hogy több időt tölthessek a családommal, a kisbabámmal. Már megengedhetem magamnak, hogy otthon maradjak, ne dolgozzak állandóan.


Pindroch az új Jancsó-mozi werkfilmében

Konzervatív embernek tartja magát, aki nem szereti azt a színházat, amit csak a színész vagy a rendező élvez. A közönség számít, az az igazi visszajelzés, az a siker, ha a nézők szeretik. Úgy véli, vidéken lehet megtanulni a szakmát, hiba, hogy a pesti színészek nem szerződnek más városokba, ez a közönségnek sem jó. Ritka, amikor együtt jár a művész életében a szakmai és a közönségsiker. Talán ehhez hozzájárul a bulvársajtóról kialakított álláspontja is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Szakítottam a bulvárral, ami lelki nyomorba taszít, emberileg megalázó. Az újság nem tud sztárt teremteni, a tévé tud, az a főhatalom. De aki eladja magát celebnek, köteles a magánéletéről is beszélni. A bulvársajtóban kötelező celebnek lenni, szponzorokkal szerződni, ez ördögi kör. A megélhetési celeb odadobja a méltóságát. A bulvárt csak egy ideig bírja az ember gyomra. Engem nem kellett kitalálni, felépíteni, én magamat adtam és építettem fel. S emberi méltóságomban nem hagyom magamat megalázni. Ha egy kereskedelmi tv-műsorba majd mégis elmegyünk a feleségemmel — Verebes Lindával, aki a Kamaraszínház tagja —, azért tesszük, hogy megmutassuk: méltósággal is jelen lehet lenni a médiában.