BEOL

— Tartoztam, amiért mindketten: a kisunokám, és én is, a gondviselő kegyelméből életben maradtunk. Hat esztendővel ezelőtt ugyanis mindketten komoly műtéten estünk át, nekem négy koszorúeret hidaltak át a szegedi klinikán. Nem vagyok buzgó hívő, de azután eldöntöttem, hogy végig kell mennem ezen az úton, s megérte. Ennyi szeretetet, erőt, hitet, jóindulatot, biztatást, és kedvességet, még életemben nem kaptam, mint az úton az egy hónap alatt — idézte fel elérzékenyülve a család életében nehéz időszakot is Dézsi Ferenc.

Cseppet sem a pillanat műve volt, hogy 64 esztendősen zarándokbotot vett a kezébe a dobozi Kettős-Körösmenti Vadásztársaság elnöke. Mi több, szívműtöttként, a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból elindulva, 816 kilométert gyalogolva, egy hónap alatt jutott el Santiago de Compostelába, ahol idősebb Szent Jakab apostol földi maradványait őrzik a székesegyházban.

Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy Dézsi Ferenc feleségével korábban már megfordult Spanyolországban, s a Szent Jakab-útról szóló, akkor vásárolt könyv is lenyűgözte.

— Leginkább a háziorvosom és a kardiológus szakorvosom próbált meg lebeszélni az útról, de hajthatatlan voltam. Családtagjaim, bár aggódtak értem, tudomásul vették a döntésem, hiszen ismernek — mondta a kőműves és üzletvezetői szakképesítés mellett még számos szakmával rendelkező, de betegsége miatt 1984 óta rokkantnyugdíjas, s tavaly év vége óta immáron öregségi nyugdíjas férfi.

Szavaiból az is kiviláglott, hogy itthon megpróbált készülni, 10-20 kilométereket gyalogolt, s 60 kilométereket kerékpározott, de az alföldi embernek így is nehéz volt a hegymenet. Az első négy nap olyan izomláza lett, hogy éjszaka aludni sem tudott. Kétszáz kilométert 40 fokos hőségben kellett megtegyen, s volt olyan nap, amikor nyolc liter vizet ivott meg.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Tizenhat és 46 kilométer közötti távolságokat gyalogoltam naponta. Kilencvenöt kilogramm voltam amikor elindultam, s 89 kilósan tértem haza. A hátizsákom, a másfél liter ivóvízzel 13 kilót nyomott. Hajnal öt-hat órakor indultam, de délután 2-3 körül megálltam. Magyaron kívül semmilyen nyelvet nem beszélek, s mégis mindenhol boldogultam. Mindenütt hihetetlen szeretettel, kedvességgel fogadtak — elevenítette fel az út lélekemlő pillanatit is Dézsi Ferenc.