BEOL

A klasszikusokon sem szokás számon kérni a valóságot, aki színházba megy, nem a történelmet lapozza fel, nem is dokumentumjátékot vár. A kortárs szerzők szerint a hagyományos drámával már nehéz újat, igazat mondani, hatásosabb a gúny, az irónia, a groteszk. A parabola pedig példabeszéd, erkölcsi, filozófiai igazságokra világít rá, nem direkt módon persze, inkább költői köntösbe öltöztetve.

Talán meglepő, de Tahir Mujičić-Boris Senker-Nino ©krabe Trenk, avagy a vad báró című népszínművének Soós Péter rendezte előadása tanmese; igazi jó groteszk parabola, amelyben emberi gyengéket, elhajlásokat nagyít fel író és rendező. S ahhoz, hogy jól szórakozzunk, nem az a lényeg, hogy Mária Terézia milyen kormányzati reformokat valósított meg, miközben húsz évig háborúban állt és 16 gyermeket szült. Érdekesebb, hogy a pletykáknak, legendáknak köszönhetően szexmániás, férfifaló szörnyetegként ismeri az utókor.

Trenk báró, később ezredes is inkább kicsapongó életmódjáról, kalandjairól vált híressé, nem katonai érdemeiért. Amikor kegyetlenségeiért és kihágásaiért halálra ítélték, Mária Teréziától kegyelmet kapott — vajon miért?! —, így változtatták meg az ítéletet életfogytig tartó várfogságra.
A legendák tehát mindig izgalmasabbak, mint a tények! Ezt látjuk az előadásban is. Mária Terézia császár- és királynő pandúrezredeséről, Trenkről azt híresztelik, hogy vad, vakmerő, betyár, kezéhez vér tapad, és igazi hősszerelmes, hódító. Aztán kiderül, ezt írják róla, mert az uralkodó így rendeli, ezen dolgozik az egész titkosszolgálat, a báró szolgája, Pavao és Königseck kancellár is. Miközben a néző látja, hogy ez az ezredes nem is olyan katonás, inkább finomlelkű, álmodozó, a könyveket falja. S mire a darab végére eljut Mária Terézia udvarába, már csak önmaga árnyéka, szánalmas fickó. Pindroch Csaba elegáns csapatjátékos, nem telepszik rá a társulatra; kifejezetten kedves, jóra való, szerethető figurát alakít.

A bővérű, szerelemben telhetetlen asszonyság a vad báróról álmodozik rózsaszínű baldachinos ágyában, aminek bejárata nagyon egyértelműen jelzi, mi körül forog Mária Terézia képzelete, milyen befolyásra intéződnek fontos államügyek. Hatásos ellentét, hogy szinte végig világos selyem pizsamában villog, Trenk bíborvörös öltözete viszont, miután az egész birodalmon át kóborol, egyre koszosabb, sárosabb, rongyosabb. Kara Tünde játékában minden kellék ellenére megőriz egy jó adag eleganciát és méltóságot, ettől kimagasló.

Königseck a nagy kerítő, aljas, összetett figura: feljegyezi Trenk viselt dolgait, szerelmi kalandokra csábítja a vérbő uralkodónőt, pontosan úgy, ahogyan érdekei diktálják. Bartus Gyula kissé erőtlen a cárnő bizalmasának szerepében. A népes gárda, az összes lány és asszony szintén Trenkről álmodozik, pedig az ezredesnek tulajdonított hőstetteket Pavao pandúr hajtja végre: hódít, rabol és öl, aztán jelenti, hogy mindezt Trenk tette. Pavao is a bécsi udvar besúgója, így még gazdáját is átveri. Kívülről Sancho Panza figura, de a gonosz lakozik benne. Csomós Lajos minden udvari ármány, cselszövés és intrika mozgatórugója, a gátlástalan végrehajtó, a hidegvérű gyilkos szerepében emlékezetes alakítást nyújt.

A Jókai színház a horvát kultúra hónapjának nyitányával fergeteges komédiát ígért. Az előadás azonban annyira nem ragadta magával a nézőket, nem hozott átütő sikert, csak mérsékelt tapsot kapott. Oka lehet ennek, hogy a színpadra vitt történet szövegtenger maradt, az előadás vontatott, a szereplő túl sok.