BEOL

A helyszín a buliktól sújtott legénylakásom, ócska magnó, a haver egy kazettával érkezik: ezt tedd be, azonnal! Micsoda baromság, punk and roll - gondoltam magamban, de azért eleget tettem a kívánságának. Nem tudom, mit vettem ki, talán egy több ezerszer agyonhallgatott Európa Kiadó vagy Kontroll kazit, esetleg az akkoriban felfedezett Pál Utcai Fiúkat (a külföldi ászok megvoltak bakeliten, a magyarok másolt demókon terjedtek, néhány kivételtől eltekintve), de ebben az időszakban már túl voltam a punkzenén, pláne az akkori rockzenén, úgyhogy nem túl sokat vártam az akkor még hülyén hangzó nevű Tankcsapdától.

Csakhogy amikor egy rekedt hangú énekes, bizonyos Lukács elkezdett arról énekelni, hogy...

Egy utolsó slukk és vége
A cigarettám elég
Menni kéne végre
Ebből ennyi épp elég
Hosszú az út a szélén
Kurvák állnak végig
Elrugaszkodom a földtől
Én már repülök félig

Félre a tréfát
Félre a tréfát
Félre a tréfát
Űrhajós vagyok
Gyújts be
Még egy rakétát

Kilépek az űrbe
A bőröm a szkafander
Elmarad mögöttem már
Rég a Naprendszer
Egy pillanat nekem
Ami kétezer év a fénynek
Szívok egy utolsót
Én már repülök végleg

Félre a tréfát
Félre a tréfát
Félre a tréfát
Űrhajós vagyok
Gyújts be
Még egy rakétát

… nos, ekkor nagyot fordult a világ, s nem csak azért, mert a debreceni trió olyan precízen fogalmazta meg sokak akkori életérzését, mint korábban kevesen, hanem azért is, mert felülíródott bennünk minden, amit addig tudtunk vagy gondoltunk a rockzenéről.

A kemény, gitárokra, dobra és torzítókra épülő rockzene az elmúlt évtizedekben több hullámvölgyön volt túl már akkor is, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján úgy tűnt, hogy hazai viszonyok közt sokáig így marad. Bár nemzetközileg ott volt a Metallica vagy éppen a Faith No More, a grunge és hardcore nagyjai, itthon reménytelennek tűnt a helyzet, tekintve, hogy az "őszinte, kőkemény" vonal már tíz éve elfáradt, az utánpótlás pedig nem sokat mondott, legalábbis  ennek a generációnak.

Ahogy teltek az évek, a Tankok mindig megleptek valami unikummal, a rocksémákat zeneileg mindig sikerült túllépni, Lukács szövegei pedig mindig betaláltak. Nem, nem költői szövegek ezek, mint mondjuk a kortárs és jóbarát Lovasi esetében, hanem végtelenül pontos szociológiai igényű leírások, melyek ráadásul évtizedek múltán sem veszítenek aktualitásukból.

Bár a Tankcsapda életében is voltak hullámvölgyek (főként tagcserék, a legutóbbi éppen ez év elején távozott egy régi harcostárs, Cseresznye), a korábban a PG Csoportból kilépett Lukács  László a fix pont, akinek köszönhetően fennmaradt az immár márkává vált név. A siker titka természetesen nem csak benne, illetve a zenében és a szövegekben keresendő, része van ebben annak a tudatos munkának (igen, nevezzük marketingnek, még hogyha ez bizonyos tanult körökben szitokszóként is hangzik), mely a debreceni trió működését jellemzi. Természetesen ennek nem az olcsó, mindent-akarok-azonnal verzióját űzik, hanem tudatosan építkezve jutottak fel a csúcsra és ami ennél még nehezebb, tartják is ott magukat.

Ebbe belefér a saját kommunikációs, biztonsági stáb, egy kis bulvársajtó, egy kis ökörkődés Boros-Bochkorral, jónevű támogatók (a nemzeti olajcég például) és persze egy fotóalbum megjelentetése az elmúlt 12 évről.

A kiváló minőségű, tetszetős kivitelezésű kötet néhány napja jelent meg. A Tele a tankot - 12 év képekben mégsem csupán egy fotóalbum, hanem egy igazi dokumentumkötet nem csak rajongóknak, hanem mindazoknak, akiket érdekelnek a magyar rock, vagy talán az egész showbiznisz hétköznapjai, Bakó Csaba és a szerkesztőstáb precíz gyűjtőmunkájának és nem utolsósorban szépérzékének köszönhetően.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Egy DVD-t is találunk a kötethez csatolva, ami nagyon izgalmas kontrasztja a tartalomnak, hiszen még az album a 2000 és 2012 közötti időszakot öleli fel képekkel, dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel, addig a lemezen az első négy album dalai hallhatók/láthatók, mégpedig egy ütős klubkoncerten. Bár e sorok szerzője személyes kedvence, az 1995-ös Ember tervez dalai itt nem szerepelnek, mégis teljesnek nevezhető a Tele a tankot könyv- és DVD-projekt.

Annál is inkább, mivel a szétrongyolt kazetta már régen nincs meg (legalábbis fizikai valójában, mp3-ben azért itt figyel a lemez), mégis együtt van a kezdet és a jelen, a majdani unokák kezébe adhatóan.